Századok – 1938

Értekezések - MAKKAI LÁSZLÓ: A román történetírás új iskolája 60

64 MAKKAI LÁSZLÓ mint segédtudományhoz : ebben látják a legkézzelfoghatóbb, legmegbízhatóbb forrásértéket ; számukra a történelem : mozgásban levő földrajz. Aromán történetírás legelhanyagoltabb területei : a társadalom- és gazdaságtörténet érdeklik legjobban őket, tehát érezhető a romantikus szárnyalás után a nyers, konkrét valóságok vonzása. Minden új mozgalom ősöket szokott keresni, hogy ezek mintegy kezeskedjenek a hirdetett elvek igazságáért. így találták meg a Revista Istorica Romána munkatársai elődeiket éppen Iorga idősebb kortársaiban, akiket annakidején a fiatalabb történész népszerűsége elhomályosított. Onciu, Bogdan, az idősebbik Giurescu, Xenopol, Orásanu, Pârvan, a mult századvégi román történetírás igazi alapvetői, a korabeli német módszer neveltjei, Titu Maiorescu hidegvérű, kritikus nemzedékének tagjai jó előképek a mellékzöngék nélküli igazságot keresők számára. Ugyanaz a főnikszként poraiból feltámadó irány fordul most Iorga ellen, amelyet annakidején ő szorított háttérbe. Érdekes véletlen (vagy talán nem is véletlen), hogy a Iorga ellen vezetett támadások élén annak a Giurescunak a fia áll, akit éppen Iorga ellenszenve akadályozott meg a tehetségéhez és jelentőségéhez méltó érvényesülésben. A vita hevében természetesen mindkét oldalon sok túlzó állítás, igazságtalan vád is elhangzott. Amennyire igaza van a maga szempontjából Giurescuéknak, éppúgy igazságot kell szolgáltatni Iorgának is, akinek történetírói munkássága nem merül ki propagandaművek szerkesztésében, hiszen nincs a keleteurópai történetnek fontos problémája, amelyhez hozzá ne szólt volna s nincs munkája, amelyben ne lenne néhány új távlatokat nyitó megállapítás. A tárgyilagos vizsgáló, aki majd képes lesz lehámozni életművéről mindent, ami csak idői és helyi érdekű s az emberrel együtt elmúlik, látni fogja ennek a sokfelé elágazó munkásságnak óriási méreteit és értékeit. A lezajlott vita arra mindenesetre jó volt, hogy egy új román történészgárda átessék a tűzkeresztségen és iskolává tömörüljön. Az azonban még távoli kilátás, hogy az egész román történetírás irányát az ő szempontjaik szabják meg. Rajtuk és Iorgán kívül még számos más „történésziskola" dolgozik Románia négy egyeteme körül s közülük egy, a Iasi-i már jóval ezelőtt megpendítette az „új iskola" eszméit. Ott is vita közben került tisztázásra az elvi álláspont, mégpedig a kolozsváriakkal szemben. A kolozsvári egyetem mint „Dacia superior" főiskolája legelső hivatásának érzi ma is a rómaiság és románság viszonyának nyilvántartását, a kontinuitás elméletének fejlesztését, a dákoromán öntudat ápolását, egyszóval a románság Erdélyre vonatkozó történeti jogainak állandó bizonyítását. A kolozsvári tanárok (I. Lupas, A. Lapedatu, N. Draganu, S. Puscariu, C. Petranu, E. Panaitescu, D. Teodorescu, C. Daicoviciu stb.) ezirányú munkásságát a magyar tudományosság is jól ismeri. A kontinuitás és dákoromán hagyomány érinthetetlennek tartott tételét a háború után először AI. Philippide Iasi-i tanár támadta meg. A kolozsváriakkal kelet-