Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

165] A SZABADSÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 625 főhatalomra nehezedő feladatok ily széles alapon való meghatározása, ha egyrészről a központi hatalom feladatát súlyosabbá tette is, másrészt egyszersmind kiterjedt hatáskört is adott arra, hogy a közösség érdekére való hivatkozással az egyének belső ügyeibe is szabad kézzel mélyen belenyúljon. Az állam kötelessége, hogy a kivándorlást törvények útján szabályozza, a gazdag és derék polgárok eltávozását megtiltsa, hasonlóképen, hogy az idegenek bevándorlására felügyeljen. Az államnak kell az anyagi jólétről gondoskodnia, az ipart, kereskedelmet és a földművelést támogatnia, megakadályoznia a munkanélküliek tétlenségét, munkaalkalmat teremtenie : mindez az egyének gazdasági tevékenységébe való állami beavatkozás lehetőségét biztosította. De még fokozottabb mértékben is: mivel az államnak kell az állampolgárokat a szegénységtől és nyomortól megóvnia, joga van az élelmiszerek árának s a munkadíjaknak a meghatározására is ; az éhínség elkerülése végett a gabonakereskedelem szabályozására is. Ahol a fényűzés elszegényedésre vezet, az államnak kell fellépnie ellene, valamint a kicsapongásokkal és a játékokkal szemben is. A szerencsejáték és a lottó csak abban az esetben engedhető meg, ha a közjólét emelését szolgálja. Szegényügy, koldulás, dologház csakúgy az állam hatáskörébe tartozik, mint az árvák gyámságára való felügyelet, melynél maga az állam is érvényesíti legfőbb gyámjogát. Ez elmélet szerint azonban az államnak arról is kellett gondoskodnia, hogy az alattvalók a vallási tanokat elsajátítsák és az erkölcs követelményeinek eleget tegyenek. Színpadi és könyvcenzurával, „hasznos" színdarabok Íratásával, az egyház tevékenységének támogatásával sőt bizonyos fokú meghatározásával az alattvalók szellemi életének irányítása is az államhatalom hatáskörébe tartozott. A német felvilágosodás államtanának e jellemzése mutatja, hogy az individualista állammagyarázat még magában nem jelenti feltétlenül az egyén részéről az állami megkötöttségtől való szabadulni akarást. De hivatkozhatunk arra is, hogy Rousseau államszemléletéből sem hiányzik a társadalom bizonyos fokú organikus szemlélete. Rousseau szerint jóllehet a társadalom lényegében egyéni akaratok, hasznossági elvek gépies egyesítése, ezt az önálló atomokból összetett tömeget mégis az egyedeken kívül és felettük álló volonté générale, a társadalmi közakarat fogja szerves egységbe.1 1 Rousseau közösségérzetéről szépen ír O. Vossler : Dei' Natioiialgedanke von Rousseau bis Ranke (München u. Berlin 1937) 21. s köv. 1. Századok 1938. (Pótfüzet.) 40