Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
[63] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 001 eszköze is. „A sajtószabadságot ma már a legtekervényesb utakon járni szerető sophistica sem képes többé a népiséges és political nemzetiségben nyugvó léttől elkülönözni." Az önkény sötét szelleme sok rosszat árasztott már az emberiségre, leggonoszabb művét azonban akkor hajtotta végre, midőn felfedezte azt az eszközt, mellyel ,,az istenség hasonmását, az emberfogalomnak elsajátíthatatlan atributumát", a lelket bilincsre verheti.1 Ε bilincs megsemmisítése minden népnek és egyénnek joga és kötelessége. Sajtószabadság nélkül nem lehet közvélemény, amire pedig alkotmányos országban szükség van. A nemzet véleményét, vágyait, szükségeit s gondolkodásmódját csupán sajtószabadság mellett nyilváníthatja ki igazán híven, csak sajtószabadság mellett ismerhető meg a valóságos közvélemény és csak ennek felismerése nyomán lehet alkotmányos szellemben és alkotmányos módon kormányozni.2 Még nemzetiségi tekintetben is jót vár a liberális korszellem a sajtószabadságtól, azt reméli, hogy a sajtószabadság következtében kifejlődő értelmiség a nemzetiségek körében „a politikai nemzetiség" szükségérzetét fogja kiváltani s megkívántatja azokat az alkotmányos javakat, melyeket a magyar hazában csak a magyar nemzetiség adhat. IV. Láttuk, mint nyert a szabadság problémája a magyarság államszemléletében a XIX. század közepe felé haladva mindinkább középponti jelentőséget. Igen sokan a szabad-1 Magyar Szózatok (Hamburg 1847) 253 —55. 1. 2 Szacsvai Imre : Népkívánatok (Nagyvárad) 19. 1. : A szabad sajtó minden nemzetnél jót szül. Természete ugyanis a nyomtatási szabadságnak, bogy az emberek közt minden jót és rosszat nyilvánosságra hozzon. így senki azzal vissza nem élhet : mivel, ha valaki hazudik s csábít, épen úgy ráismernek írásaiból, mint a harisra szavából. Irinyi József: Sajtótörvényről. Bajza: Ellenőr 1847, 101. 1. Magyai· Szózatok, 256—57. 1. : „Hadd üzenjen harcot a sajtó az előítéletek országának ; had ostromoljon minden fonák kormányzati rendszert, hadd taszítsa le a rossz kormányférfiút bitorlott polcáról, hadd süsse a szégyen lemoshatatlan bélyegét a lelkiismeretlen gyáva, jogtaposó bíró homlokára . . . hadd tiporjon le minden bitorlott álfényt, büntessen minden erkölcstelenséget s lobogtassa nemesis szövétnekét azok felett, kik szentségtelen lábaikkal az emberiségen gázolni, dögvészes lehelletökkel az erényt megmérgezni, mogorva önkényökkel minden szabadsági fogalmat felforgatni törekszenek ; hadd tárja fel az ismeretek végtelen mezejét az emberi szellem előtt, melyet négy fal közé zárni úgysem sikerült még semmi földi hatalomnak. A közmorál törvényszéke megvesztegethetetlen, a közvélemény szava Isten szava . . ."
