Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
(»00 VARGA ZOLTÁN [54] tőén lakol. Régi szentek Mind elestek, Feldúlt szobraik kövébül Üj, dicső szentegyház épül".1 Szabadságvágy és a szabadság értékére támaszkodó etikus szemléletmód szintézise találkozik sajátos módon a köztársasági törekvésekben. Hogy a magyar köztársasági törekvések mily mértékben állottak erkölcsi értékeléssel kapcsolatban, arra világosan rámutattak — Petőfit illetően — Horváth János fejtegetései.2 Petőfi szerint szigorú erkölcsű ember annyit jelent, mint republicanus, s a republicanus jelszava nem az, hogy le a királlyal, hanem a tiszta erkölcs ; nem a széttört korona, hanem a megvesztegethetetlen jellem s szilárd becsületesség a respublica alapja. Királyság és köztársaság : erkölcstelenség és erkölcs szembeállítása — állandóan ismétlődő tétele a magyar szabadságharc publicisztikájának. A népet fájdalmas tapasztalat győzte meg arról, hogy a királyságban a trón körül nemtelen szenvedélyű, erény és hit nélküli emberek gyűltek össze, akik az ország szent érdekét nem viselték szívükön. A bíborköpenyt és nemesi kardot vétkes uralkodási vágy és haszonlesés készítették, melyek az emberi nemet úrra és szolgára osztva pártoskodást kezdtek Isten ellen és összeesküdtek az emberi egyenlőség ellen.3 A királyságban a nép levetkezi az emberiséget, mert lemond legszentebb jogairól és átadja minden Istentől kapott örökségét egy sokszor kegyétlen, szívtelen s mindig a népszabadságot, művelődést és előhaladást gyűlölő egyén és család kezébe. Egy fikció alapján csaknem Istent csinálnak abból, ki embernek is nyomorult és ennek kényétől függnek milliók, akik nála milliószorta méltóbbak. A királyság alatt — melyhez az arisztokrácia és a papság kapcsolódik — a tökéletesedés útján a nemzetek nehezen haladnak. A királyság koronája és védője az erőszaknak. A gyáva népet brutálissá teszi, a szabadság után törekvőket pedig véres forradalomba keveri.4 A királyság nemcsak politikai tekintetben jelentette az elnyomást, de a királyok a magánéletben is „vad kéjhősök" voltak, „kik korlátot, törvényt, szentséget nem ismerve mindent feláldoztak gyönyöreiknek".5 A magyarság azért ragaszko-1 Farkas Gyula : A fiatal Magyarország kora (Budapest 1932) 149—152. 1. 2 Horvátli János : Petőfi Sándor (Budapest 1922) 461). 1. 3 Ábrányi Emil : Jókai Mór polgártestvérhez. Életképek 1848 (I. f. é.), 514- 15. 1. 4 Március tizenötödike, 1848 szept. 16. 210. 1. 5 Szokolai István : Testvériség elvei. Életképek 1848 (II. f. é.), 838. 1.
