Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
(»00 VARGA ZOLTÁN [48] korlati alkalmazását, ha mértékét úgy határozzák meg, hogy az ,,ne fossza meg az alkotmányt a nép oltalmától". Kell a cenzus, ha a magyarság el akarja kerülni, hogy a „szegénység-szülte rossz szenvedélyek a capitóliumhoz ne férhessenek s az alkotmány a legtöbbet ígérők által oly könnyen megvásárolható proletáriusok martalékává ne legyen, másrészről a gazdagság befolyása is oly ellensúllyal fékeztessék, miszerint az alkotmány egy felfuvalkodott pénzarisztokrácia monopóliumává ne fajuljon".1 Ez a kettős arisztokratikus szemlélet a 48-as átalakuláskor is éreztette hatását, midőn a törvényhozás a polgári társadalomra nézve politikai jogai gyakorlatánál cenzust határozott meg, a nemesség politikai joggyakorlatát azonban nem tette sem művelődési, sem vagyoni helyzettől függővé. Mindeddig a liberalizmus arisztokratikus irányainak szabadságfogalmával ismerkedtünk meg. A természetjogi liberalizmus alaptétele, hogy az emberek mindnyájan tökéletesen egyenlő jogokkal és szabadsággal születtek. A természetjogi elvek hirdetői csak egyféle jogot ismernek, amit minden embernek maga a természet adott. Azt a tételt, hogy emberek másoknak szabadságot adhatnak, a merő képtelenségek sorába utasítják. Isten szabadságot és jogot mindenkinek egyenlő mértékben adott : a természet szabadságra és jogra nézve az emberek között nem tett különbséget. Nem lehet olyan társadalmat elképzelni, melynek tagjai társaságba lépésük alkalmával oly nyilatkozatot tettek volna, hogy ők ettől az időtől kezdve nem szabadok, nincsenek jogaik, hanem egyet kiválasztva, arra bízták a felettük való rendelkezést. Ahol a szabadságjogok egynek, vagy keveseknek a kezében vannak, ez csalás és álnokság következménye. Az értelem nem egyenlően fejlődött ki mindenkiben, sokan elmaradtak, de természeti ártatlanságukban rosszat feltételezni nem tudtak s azt, ki közülük kitűnt, jóltevőjüknek gondolták, tanácsát követték s csak később vették észre, hogy nem őszinte barátjuk, hanem zsarnokuk és elnyomójuk volt.2 Ilyen természetjogi elmélkedések segítségével 1 Magyar Szózatok (Hamburg 1847) 400—401. 1. 2 Sajtószabadságról nézetei egy rabnak (Stáncsics M.) (Páris 1844) 33—37. 1. ,,Ti, mint mondjátok, ha majd a nép megérik, nagylelkűen szabadságot és jogokat adtok neki . . . Nektek nincs több szabadságtok és jogotok, mint a nép legkisebbjének . . ." Stáncsics Mihály : Népkönyv (Lipcse 1846) 30—32. 1. U. az : Józanész 111—112. 1. ; Munkások Újsága 1848 jun. 18., 12. sz. Kocsis Imre : A társadalmi viszonyok igazságos rendezéséről. Munkások Újsága 1848 nov. 21., 16. sz. „Isten szabaddá teremtette az embert, de a