Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
(»00 VARGA ZOLTÁN [46] ténél fogva veleszületett jogának s a képviseleti rendszert e jog legjobb biztosítékának tartja ; rendi alkotmány és rendi jellegű képviselet mellett az egyes rendek érdekei könnyen összeütközésbe kerülnek egymással és a „különféle országrendek közt mint egy örökös választófal" keletkezik, ami a nemzeti szellem és szabadság terjedését gátolja ; csak az egész nép képviselői, mint az egész nemzet meghatalmazottai azonosak a néppel, mert nem egyes testületek, hanem a nemzet összességének érdekét képviselik. Másrészt mégis nagyon erősen domborítja ki azt, hogy főleg az értelmiségben előhaladott nemzetek azok, ahol a képviseleti rendszer ily kiterjesztése sikerrel alkalmazható. Nagyon óvatosan hangoztatja, hogy a választójognak szerfelett nagy kiterjesztése megvesztegetésre, pártoskodásra és gyakori féktelenkedésre nyit utat, ezért csak azokat szabad felruházni ezzel, akiknek megvan e jog jóakaratú gyakorlására a kellő képzettségük és az erkölcsi érettségük.1 Fáy András ugyancsak azt hangsúlyozza, hogy noha az ellenzék az emberiség elidegeníthetetlen természeti jogaiért küzd, mégsem veti meg, sőt inkább tiszteli a történelmi jogot, a fennálló intézményeket és ezeket mindaddig megtartani kívánja, míg helyökbe alkotmányos úton jobbakat nem állít.2 De e nemzedék arisztokratikus gondolkodására legjellemzőbb Kossuth felfogása. A magyarságot nem úgy képzeü el, mint ahol nincs nemesség, hanem, mint ahol a nemesség a néppel szabadságban összeforrva olyan, akár testvérek között a hű elsőszülött : a család vezére, a ház erős szegletköve. Testvéri ereje az ifjabb testvérbe bátorságot és önbizalmat önt, őrködik a megtámadott közös ház legveszélyesebb pontján s a gyöngébb testvért ápolva, - nevelve a szabadság sikamlós útján állni tanítja : „szóval úgy áll előttem hazám képe, melyben a nemességnek egyedüliséget nem követelő, de erkölcsi ereje s históriai súlya által tehetős befolyása képezi azon gyűjtő magvat, mely körül a közszabadság gyümölcse fejlésnek indul".3 Mindezekben a természetjogi, minden egyén számára egyenlő szabadságot követelő, demokratikus irányú liberálizmus és az arisztokratikus humanisztikus liberálizmus szintézisét figyelhetjük meg. A természetjogi kiindulási pont a gyakorlati alkalmazásban elhalványul. A szabadságjogok 1 Karvasi Ágoston : A nemzeti képviseletről. Magyar Akadémiai Értesítő 1847, 162. s köv. 1. 2 Fáv András : Az ellenzék, különösen a magyar.· Bajza : Ellenőr 1847, 3. s köv. 1. 3 Kossuth Lajos : Adó, no. 457—458. 1. V. ö. : Mályusz E. : Napkelet 1928, 177. 1.
