Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

[41] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 001 lelkek, sem állatok nem vagyunk, hanem emberek, éljünk azért, mint emberek, csakhogy halhatatlan részünk soha rabbá ne váljon." Az emberhez illő élet feltétele a kötelességteljesítés, az önfeláldozás s a testi és lelki tulajdonságok kifejlesztése. Szabadság : a lélek szabadsága, a test rabságából való megszabadulás. Az ember az állatiságból való kiemelkedést s lelke és szellemisége kifejlődését, szabadságát anyagi javak felhasználásával érheti el. A vagyon lehetővé teszi a nevelést, ami pedig függetlenséghez segít. A függetlenség hiánya mindig az anyagi javak s az igazi nevelés hiányából következik. A szabadság és függetlenség ilyen értelmezését Széchenyi az egyénről az egész nemzetre kiterjeszti : az igazi nemzeti szellem kifejlődéséről s a magyarság nagy feladatainak betöltéséről „addig le kell mondanunk, sőt álmodnunk sem szabad, míg szegénységünk, a tudatlanság, előítéletek s balvélemények közt valódi szolgaságban fogva tart bennünket." A szabadság Széchenyi fogalmazásában Iványi-Grünwald Béla találó meghatározása szerint a legtisztább morális élményérték ; Széchenyi a jó cselekvést, a nemzeti kötelességek teljesítését érti e fogalom alatt. Az igazi szabadság külső megnyilvánulása önkorlátozás, mert ha önmagunk nem korlátoznánk magunkat, mások korlátoznának bennünket, a szabadság pedig akkor tűnik el, ha idegen kéz köti meg az embert. Ε felfogása élesen szembeállította a rendiség szemléletével, amely a kiváltságok rendszerére felépített rendi alkotmányt tekintette a szabadság megtestesülésének. Előítélet az, hogy a szabadsággal ellenkezik, ha az ember magát valamire kötelezi : amit szabadon s megfontolt önelhatározásunk szerint cselekszünk, akármi legyen is az, igaz szabadságunkat nem csorbíthatja meg. A „társasági szabadság bája" nem homályosul el, ha az ember önmaga köti meg magát ; az önkötelezés szabadsággal jár s éppen akkor lenne vége a szabadságnak, ha nem volna szabad valakinek önmagát megkötnie. A szabadság követelése Széchenyinél mindig párosul a nemzeti és erkölcsi . eszmék hirdetésével, a kötelességvállalás elkerülhetetlen voltának hangoztatásával.1 A szabadságfogalom etikus értelmezése figyelhető meg Wesselényi Miklós gondolkozásában is. Már Balítéletekről c. munkájában azt hirdette, hogy törvény, polgári alkotmány 1 Széchenyi szabadságfogalmáról kimerítően ír Iványi-Griinwald Béla a Hitel centennáris kiadása elé írt bevezetésében. Ld. még Török Pál : A szabadságeszme a magyar nemzet életében. Protestáns Szemle 1935, 349 350. 1.