Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
• [31] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 585 hatja az erkölcsiséget, ezt viszont a törvényesség biztosítja. Az emberi művelődés teljessége a tökéletesre törekvésből származik, midőn „cselekedeteink erkölcsisége nem a külső kényszerítés félelméből, sem a törvény puszta tekintetéből, hanem egy mindenható valóság, mint örökké való boldogságra rendelt természetünk alkotójának szeretetéből származik." A jog mindig kényszerít és köteles tartozást kíván, az állandó kényszerítő parancs hatása alatt való cselekvés azonban a személyiség lealacsonyítását jelenti. A személyiség szellemének kényszer hatása alatt való kifejtése ellenmondás a személyiség fogalmával szemben. A jog tehát — bár emberi viszonyainkban nélkülözhetetlen — hatáskörére nézve csupán külső tartozás. A határozatlan jognak határozottá kell válnia az erény által : ennek kell a jogot áthatnia, hogy személyünket valódi szellemi létre emelje.1 Az emberi közösségek-alkotta jogszabályok tehát csupán helyettesítik az egyes személyek belső szabadságát, mivel az értelem törvényeinek megfelelő öntörvényadás és önuralkodás a különböző életkorú, lelki fejlettségű és műveltségű embereknél egyformán meg nem található. Az emberek nagykorúságát valójában a kiművelt értelem önmunkásságáról s az erkölcsi jó gyakorlásáról ismerhetni fel. A büntetés az erkölcsi törvény uralmát fenyegető erkölcsi kiskorúak elleni védelem.2 Az állam fennállhat ugyan csak törvényre és jogra támaszkodva is, de igazi célját erkölcsiség nélkül nem érheti el. Az erkölcsiség szempontjának elejtését nem jelentheti, ha az állam polgárai cselekedetének vizsgálatánál megelégszik magával a törvényesség, a jog előírásának érvényesítésével, de azért a törvényeket is át kell hatnia az emberiség eszméjének. A polgári szabadságot sem egyedül a törvények hideg és száraz szavának kell meghatároznia, hanem a törvények lelkét az emberiségnek kell alkotnia. Az erény tehát az ideálista gondolkodók előtt az állam életében első helyet nyer a jog előtt, bár a jogot is erkölcsi értéknek — „az erénynek a politikai világba átvitt eszméjének" — tekintik. Erény és jog a kor két eszménye.3 Szabadság és erkölcs fogalma a kor lelkében összeolvad. Szemere Bertalan szavai szerint a szabadság, amit eddig korlátlansággal tévesztettek össze, az egyén megérett és 1 Warga János : A jogról. Athenaeum 1839, II. f. é. 16. sz. 2 Csorna János : Status fogalma és célja. Tudománytár 1837, 295—297. 1. 3 Fábián Gábor : A jog eszméjéről. Athenaeum 1839, I. f. é. 38. 1. : ,,Αζ erény általános eszméje után én szebbet a jog eszméjénél nem ismerek."
