Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

578 VARGA ZOLTÁN [28] erkölcsi szabadság, az önuralom fontosságát. Szerinte ,,a vágyakozás puszta indítóereje rabszolgaság, a szabadság pedig engedelmesség az önmaga által előírt szabadsággal szemben." A felvilágosodás rendszerében és államszemléletében azonban elhalványult a szabadság etikus értelmezésére irányuló törekvés, a szabadságfogalom az ember külső életére, s természetjogi tételek hangoztatásával a politikai szabadságjogok meghatározására korlátozódott. A XIX. század első évtizedeinek ideális szemlélete Magyarországon is az erkölcsi szabadság kérdésére irányítja a figyelmet. Jogi és filozófiai munkákban egyaránt megjelennek Kant és követőinek gondolatai s az erkölcsi szabadságot a magyar gondolkodók is az érzéki kecsegtetésektől, a természeti adottságoktól és a megszokás törvényeitől független cselekvésben, az észszerű törvényadásban határozzák meg.1 Az öntörvényadás — s egyszersmind a jog — alapja a kötelesség. Az embert, mint erkölcsi lényt, erkölcsi törvények kötelezik, értelme és lelkiismerete teljes megkötéssel kötelessége teljesítésére kényszerítik s mivel ez alól nincs kibúvó, hanem mindig a kötelességet meghatározó jog és igazság szerint kell cselekednie, ebből következik, hogy az ember szabad. Szabad nem csupán belsőleg, hanem külsőleg is ; nem csupán tehetségének, hanem jogának is kell lennie kötelessége teljesítésére s mindazon ellenkező erők elhárítására, melyek őt jogai gyakorlatában megakadályoznák. A jog ily meghatározás szerint nem egyéb, mint „erkölcsiségünk-emberiségünk-lehetőségének megk/vánása", biztosítása : a kötelesség fogalmának logikus következménye.2 1 Vanák András : Lelkileges embertan (Eperjes 1841) 150.1. Mándi Márton István : Keresztyén theologusi morál (1796) XXX— XXXI. 1. V. ö. Warga János : A szabadság. Athenaeum 1839. I. f. é. 9. sz. ; Wargha István : A lélektudomány hatása a nevelésre (Phil, pályamunkák, III. Pest 1846) 368. 1. — Benczúr János : A szabadság és társadalmi rend elméletei (Pesten 1848) 10—11. 1. Ld. még Luczenbacher János : Elmélkedések a természeti jusstudomány állapotjáról. Tudományos Gyűjtemény 1828, VII. 67. 1. — K. Larenz : Die Rechts- u. Staatsphilosophie des deutschen Idealismus c. tanulmánya a Holstein—Larenz : Staatsphilosophie II. részében (München—Berlin 1933). 2 Szontágh Gusztáv : Propylaeumok a magyar philosophiához (Pest 1839) 215. 1. — Nyiry István: Nőjogtan. A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, III. (Buda 1837) II. r. 97—98. 1. — Trocsányi Dezső „Mándi Márton István tudományos munkássága" (Theologiai Tanulmányok, Pápa 1931) c. müvében szépen jellemzi e kor emberét : ,, . . . Kant, Fichte és a gyakorlati keresztyénség szelleme hatja át a lelkes magyar tudós áradó mondatait. Emlékoszlopot akar állítani minden időnek pápai kollégistái elé, hogy az iskola iránti örök hűségre s e hűségnek tettekben való megbizonyítására figyel-