Századok – 1938

Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576

A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében. Jóllehet a felvilágosodás kora, s különösen az 1790-es évekkel meginduló reformtörekvések és a szabadságharc előtti liberalizmus, a magyar reformkorszak között belső, szellemi kapcsolatok mutathatók ki, s a két kor szerves összefüggése kétségtelen,1 mégis mellőzzük a felvilágosodás államszemléletének, illetőleg a magyar felvilágosodás szabadságfogalmának elemzését s dolgozatunk tárgykörét a XIX. század első felére mint zárt szellemi egységre korlátozzuk. A felvilágosodás és a liberalizmus összefonódó áramlatát ugyanis a XIX. század elején cezúra szakítja meg. Tanulmányunkban a XIX. század elejével meginduló második fejlődésszakasz vizsgálatára szorítkozunk, s a szabadságeszme tartalmi meghatározása mellett azt szeretnők felvázolni, hogy a század elejének a szabadságot nem értékelő, vagy annak kiterjesztését csak egy vékony rétegre korlátozó felfogása mint alakul át a század folyamán s miként bontakozik ki a szabadság heves igénylése. I. A XIX. század a magyarság körében is a felvilágosodás ideológiájától való elfordulást hozta. Az államszemlélet szempontjából ez két irányban figyelhető meg, amelyek csupán egy negatív természetű vonásban, a felvilágosodás államtanának elvetésében egyeznek meg teljesen egymással : e két politikai gondolatkör a restaurációs legitimizmus és a tradicionalizmus. Magyar talajon való feltűnésük nem tekinthető csupán a magyarságtól távoleső lelki élménynek, a külföldön elterjedő új világnézet egyszerű átvételének, divatos utánzásának. Idegen államok történelméből levonható tapasztalatokon kívül a magyarság belső életében 1 Ε kérdésre Mályusz Elemér (A reformkor nemzedéke, Századok 1923, 17. s köv. 1.) mutat rá.