Századok – 1938

Tárca - Madzsar Imre: Závodszky Levente † 551

552 TÁRCA összeforrt Társulatunk hagyományaival és eszményeivel s a módszeres, forrásbúvárlaton alapuló tudományos munkának azokkal az önzetlen örömeivel, amelyeket még ifjúkorában tanult megismerni. A budapesti tudományegyetemen végezte tanulmányait s főleg Békefi Rémig volt a mestere. Az ő irányításával írta meg s adta ki 1904-ben A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai c. művét, amellyel egyetemi pályadíjat nyert. Ebben tekintélyes külföldi összehasonlító anyag egybegyűjtésén kívül először tette közzé e nevezetes törvényszövegeket pontos, használható kiadásban. Bár azóta a mű címében megjelölt kérdés részletes megoldása nem egy lépéssel haladt előre, a sűrű hivatkozás, melyben ma is része van, világosan mutatja a munka úttörő és kezdeményező érdemét. Még egyetemi hallgató korában (1903) jutott része a Héderváry-család levéltárának rendezésében s ez döntő hatással volt munkásságának irányára. Ezzel kapcsolatban ismerkedett meg báró Radvánszky Bélával, kiről kegyeletes szavakkal emlékezik meg a Héderváry-oklevéltár 1909-ben megjelent első kötetében, melynek sajtó alá rendezése és kiadása nagyérdemű történetbúvárunk halálával az ő feladata lett. Megírja e nevezetes főúri nemzetségünk történetét (1921), mely az Oklevéltár 1922-ben, most már az ő egyedüli szerkesztésében közzétett második kötetében is napvilágot látott. Kiterjed figyelme levéltári munkája során a rokon Pongrácz, Thurzó, Viczay, Grassalkovich és más régi családaink múltjára s e kutatásokból születtek kisebb munkáin és könyvismertetésein kívül következő főbb cikkei és tanulmányai : A Héderváry—Lórántffy-per (Turul 1911) ; Pongrácz Imrebáró egri kanonok római útja és iskolázása (1911) ; Héderváry István és a szigetközi ellenreformáció (1912) ; Thurzó Imre gróf wittenbergi relctorsága (1912) ; Sztáray contra Pongrácz (Békefi-emlékkönyv 1912) ; A H éderváry-nemzetség és a küszéni monostor (Turul 1913) ; Székely Miklós jajczai bánsága (Századok 1913) ; Gróf Thurzó Imre wittenbergi utazása 1615-ben (1914) ; A Grassalkovichok (Turul 1931) ; Viczay Mihály, a műgyűjtő és Pray György barátsága (Katholikus Szemle 1932). A szabadságharc korába tartozó két tanulmányához (Szemere Bertalan Magyarország világpolitikai feladatairól, Századok 1915 és Kossuth és Szemere, Fejérpataky-Emlékkönyv 1917) alighanem a világháború élményei szolgáltattak ösztönzést, kapcsolatban a délvidék nemzetiségi viszonyaira vonatkozó ifjúkori emlékeivel. Középiskolai tanári oklevelének megszerzése (1906) után ugyanis több éven át Zomborban tanárkodott. Innen helyezték át Budapestre, hol egyideig szintén középiskolában, majd a polgári tanárképző főiskola történettanári székén működött, az intézetnek Szegedre történt átköltözésekor azonban a fővárosba kívánkozott vissza. Résztvett egy polgári leányiskolái történelmi tankönyv szerkesztésében is. Pár esztendőt tölthetett csupán a pécsi tankerület élén, itt támadta meg váratlanul szervezetét az a súlyos, szenvedésteljes betegség, amellyel megküzdeni nem tudott.