Századok – 1938

Szemle - Spohr; Ludwig: Die geistigen Grundlagen des Nationalismus in Ungarn. Ism.: Tóth László 547

SZEMLE 547 tévesztésre alkalmas részletre is bukkanunk. Efajta zavarok tudvalevőleg nem éppen ritkák a Középkeletre vonatkozó német irodalomban s mint most is, nyilvánvaló tendencia lappang mögöttük. Elekes Lajos. Spohr, Ludwig : Die geistigen Grundlagen des Nationallsmus ill Ungarn. (Ungarische Bibliothek, I. Reihe, 23. Bd.) Berlin, 1936. W. de Gruyter. 8° 182 1. Az olvasóra az első pillanatban bizonyára a meglepetés erejével hat, amidőn kezébe veszi egy német tudósnak német nyelvű munkáját a magyar nacionalizmus szellemi alapjairól. Nem érdektelen az sem, hogy a mű bibliográfiai felsorolásában túlnyomóan idegen (német) nyelvű irodalmat találunk, bár a könyv olvasásakor világossá lesz, hogy írója ismeri a magyar nyelvű irodalmat is. S. könyve a berlini egyetem magyar intézetének kiadványsorozatában látott napvilágot és egyik tanúbizonysága annak az élénk érdeklődésnek, amellyel a német tudományosság a Habsburgmonarchia összeomlása óta Magyarország és a magyarság problémái felé fordul. Ma ez az érdeklődés a népiség kutatásában összpontosul, amire igen jellemző S. mimkája is. Azt akarja benne kimutatni, hogy a XIX. századi Magyarországon hogyan alakul ki a nemzeti gondolat és az minő viszonyban van a néppel, a nyelvvel és az állammal. Miután megállapítja, hogy az előbbi századok magyarjainak, Pázmánynak, Zrinyi Miklósnak magyar nemzeti eszménye egyedülálló jelenség csupán és nem azonos a nemzetinek a XIX. században kialakult fogalmával, a reformkor irodalma alapján arra a következtetésre jut, hogy a magyar romantika irodalmi mozgalmaiban alakult ki a magyar kultúrnemzet. Ez még a rendi társadalom vezető rétegeiben hatott csupán. De a nemzeti gondolatban mindig megvan a szándék arra, hogy a politikában, az államban érvényesüljön. A magyar nemzeti gondolat politikai tudatosulásával, ennek okaival és következményeivel, hatásaival és az ellene irányuló hatásokkal foglalkozva arra az eredményre jut, hogy e gondolat politikai érvényesülése magával hozta a magyarsággal együtt élő más nemzetek politikai nemzettudatának kialakulását is. Amikor pedig a magyar nemzet a maga állami különállóságát és abban vezető szerepét hangsúlyozta Ausztriával szemben, ugyanakkor ezt a követelést állíthatták fel Magyarországgal szemben az itt élő nem magyar nemzetiségek is. Ezt a kérdést nem a világháború vetette fel először, hanem már 1848 erre utalt. A kérdésre megoldást keresett maga a magyar nemzet is 1848/49-ben, de a nemzetiségi kérdésen és Magyarország-Ausztria viszonyának megoldatlanságán az alig felépített magyar nemzeti állam összeomlott. 1867 államjogi kiegyezést teremtett, rendezve Magyarország viszonyát Ausztriához, a magyar nemzetnek a nemzetiségekhez való viszonya azonban, amelynek megoldására Eötvös és Deák is törekedett, lényegében megoldatlan maradt. S. eredményeihez nem csupán alapos irodalmi ós történeti kutatások után jut el, hanem a szociológia módszerét és eredményeit is felhasználja. Egészben véve nem hoz meglepőt, inkább az út érdekes, ahogyan eljut következtetéseihez, amelyek Szekfű Gyula óta már nem idegenek a magyar történeti és politikai felfogástól. Egyes részletekben természetesen sok az eltérés a magyar történettudomány eddigi eredményeitől vagy felfogásától. Némi homályt támaszt az is, hogy ő sem körvonalazza határozottan, miként állott szemben a magyar nemzet a Habsburg-politikával képviselt, de nemzetileg türelmesebb nagy-németséggel, vagy pedig az első sorban nemzeti, kis-nómetséggel. Ennek éles szétválasztása nélkül nem értékelhető 35*