Századok – 1938

Szemle - Nádor Jenő–Kemény Gábor: Tessedik Sámuel élete és munkája. Ism.: Csapodi Csaba 544

544 SZEMLE tyájának létét veszélyeztetnék. K. teljes tárgyilagossággal mondja el, hogy a cseh református egyház 1619-ig is csak az osztrák és főleg a jogilag kissé előnyösebb helyzetet élvező magyar protestáns rendek segítségével tudott megállani, a fehérhegyi csata után azonban teljesen megszűnt, hívei külföldre, elsősorban hazánkba menekültek, itt önálló vezetés alatt önálló egyházba tömörültek. A vendégszerető magyar reformátusság, az erdélyi fejedelmek otthont adtak nekik, a magyar református kollégiumok szárnyuk alá fogadták a tanulni vágyókat, élesztgették és nevelték bennük a református hitet és a reményt a jobb jövőre, amely meghozza a cseh református egyház feltámadását. Az egyházak és egyházmegyék költségvetéseiben állandó tétel a „cseh árva" segélyezésére fordított összegek jórészt még a XIX. sz. első felében is. A türelmi rendelet megjelenése után pedig nagy számban mentek ki a Tiszahát és a többi színmagyar vidékek református papjai cseh földre, megtanulták a cseh nyelvet és valójában az ő áldozatos segítségüknek köszönhető, hogy a cseh református egyház másfél századi elnyomatás után ismét felvirágzott. De ebben az esetben is beteljesedett a magyar sors: „Elfelejtették a hálátlan csehek, mit vittünk véghez érettük mi magyar emigránsok, minemű áldozatot tett a magyar publikum" -— írja keserűen a megöregedett és koldusbotra jutott Végh János csehországi magyar pap az ottani magyar papok helyzetéről. Miután elvégezték a szervezés nehéz munkáját, hálátlanul elkergették őket, vagy ha ott maradtak, teljes nyomorba jutottak. Ez a történeti igazság, ezt tárja elénk K. értékes munkája, mely tudományos szempontból persze még nagy továbbépítésre és további gondos adatgyűjtésre szorul. Ezt a szerző a megváltozott viszonyok közepette most már könnyen elvégezheti. Csak érinti a XVII. sz. első felének eseményeit a fehérhegyi csatáig, holott ezeknek döntő jelentősége volt mind politikai, mind vallásügyi téren. Az Országos Levéltár anyagában főleg a Thurzó-,továbbá az Esterházy hercegi levéltár anyagának kiaknázásával részletesen meg kellene vizsgálni azokat az eszmei kapcsolatokat, melyek a Habsburgországok protestáns rendeit közös állásfoglalásra bírták a vallásügyi kérdésben. A cseh protestánsok magyarországi emigrációjára pedig az ú. n. „Archívum agentiale" (a Magyar Ref. Egyet. Konvent levéltárában) nyújthatna a szerzőnek további értékes adatokat. 11a Bálint. Nádor Jenő—Kemény Gábor : Tesscdik Sámuel élete és munkája. (Nagy László-könyvtár, 8.) Budapest, 1936. Merkantil-ny. 8° 130, 2 1. 1 t. Tulajdonképen a két szerzőnek két önálló tanulmánya. N. értekezésének címe azonos a közös címmel. Ez a munka valóban hiányt pótol, mikor emléket állít az egyszerű szarvasi evangélikus lelkésznek, aki azonban kinőtt faluja keretéből és közgazdasági, valamint népnevelő munkásságával országos, sőt világhírre tett szert. N. határozott történelmi érzékkel állítja be T. alakját a kor hátterébe ; ügyesen vázolja a korszellem, tapasztalatok és körülmények közt kifejlődő egyéniséget. Meg tudja éreztetni ennek a nyugtalan, felvilágosultan racionalista egyéniségnek önmagát felőrlő, lázas tevékenységét, amely a tiszta ész célkitűzéseivel és eszközeivel át akarja alakítani előbb a saját környezetét, azután az egész világot. Szerencsésen mutat rá N. arra a szellemi hasonlóságra, amely II. József alakját és Tessediket összefűzi, még tragikus bukásában is : saját munkatársai és hívei támadnak ellene és szüntetik meg nagy pedagógiai és gazdasági alkotásait. A munka másik felét K. tanulmánya foglalja el : A nemzetnevelő Tessedik. Inkább peda-