Századok – 1938
Szemle - Cuspinian; Johann ld. Ankwicz; Hans 389
SZEMLE 389 A Natio Alemannie havonta kétszer tartott gyűlést, a Saint Mathurin, vagy a Notre Dame árnyékában fekvő Saint Julien le Pauvre meghitt templomában. A diákság színes élete elevenedik meg a rektor, prokurator, bedellus rendelkezéseinek, beszámolóinak nyomán. A Nemzetség a Facultas Artium gyűlésein (conventus) és az egyetemi összejöveteleken (comitia) is képviseltette magát. A prokuratort (köztük nem egy a magyar) rendszerint három hónapra választották. A náció életének e kötetből kibontakozó periódusát színessé teszik a Makrai Benedekek, Bereck Mártonok, Magyarországi Keresztélyek szellemi örökösei. Ha nem is tettek szert elődeik fényes hírnevére, párisi jelenlétük a magyarság szellemi nívójának és nyugattisztelő érdeklődésének mindenkori záloga. így : „Barnabas de Bak, dioc. Schanadrensis (?) baccalareus." (522 col. 15. A kiadók kérdőjele hamar eltűnik, ha az egyházmegyét Schanadiensis-nek olvassuk.) — 1482. Sequuntur nomina baccallariorum istius anni : Dom. Barnabas de Bak, dioc. Schanadrensis, receptus baccalarius per nacionem, cujus bursa valet IUI sol. Dom. Johannes Canas, dioc. ejusdem cujus bursa valet quinque sol. — 1467. Item supplicuit magister Johannes Ungarie pro litteris recommendatoriis ad regem Ungarie, eciam ad unum episcopum in Ungaria. (36, 44.) A Nemzetség a közösség érzésétől mélyen áthatva mindig kész volt tagjait későbbi pályájukon segíteni, előretörésüket biztosítani. A Náció e nagy erejét, amint János példája mutatja, az alattvalók igénybe is veszik. — 1487. Sequuntur nomina bacalariorum hujus anni Dom. Michael Schuler, dyoc. Strigonensis, cujus bursa valet nichil. (628, 33.) 1488-ban licentiatust tesz (671, 38) ; ugyanebben az évben megkezdi magiszteri gyakorlatát. Sequuntur nomina incipientium : Dom. Michael Stahler, Strigoniensis dioc., cujus bursa valet nihil. (680, 48.) — 1489. Sequuntur nomina determinandorum istius anni : Dom. Johannes Polnar, dioc. Abbensis (dyoc. Albensis Transsilvanie 692, n. 8.) Transsilvanie, cujus bursa valet X sol. (732, 15, 29.) — 1489-ben a pécsi követ Johannes Boursier érdekében valami magyar ferences barát szólal fel : Suplicuitque quidam cordiger Ungarns pro nuntio dyocesis Quinque Ecclesiensis et presentavit Johannem Boursier. (709, 28. 711, 3.) — Johannes de Pruisz váradi püspök párisi követségéről is szó esik a náció aktái között. (651, 5. n. 1.) A kiadók súlyos paleográfiai nehézségekkel állottak szemben. Az idegen származású scribá-k jegyzőkönyveinek kibetűzése nem könnyű feladat, különösen a tulajdonnevek szempontjából. A középlatin filológia érdekességeit csak éppen jelzi Ch. Samaran, és odavetett megjegyzéseivel igyekszik a nyelvészek figyelmét e problémákra felhívni. A kötet legnagyobb értéke a névmutató (833—890 col.). A középkori publikációkhoz híven a keresztnevet tették meg vezérszónak, és ehhez csatolták a megkülönböztető jegyeket. Az identifikációt a „Liber receptorum" (Paris, Arch. Nat. H. 2588) segítségével igyekeztek megoldani. A kötet gondos kiállítása, áttekinthető beosztása, a szövegek évszámának szembeszökő feltüntetése, jegyzőkönyvek eredetének (Natio, Facultas, Universitas) megnevezése, a pontos Index által a középkor kutatóinak nagy szolgálatot tesz, eddig ismert párisi magyar tanulóink számát pedig nem eggyel növelte. Gábriel Asztrik. Johann Cuspinians Briefwechsel. Gesammelt, hrsg. u. erläutert von Hans Ankwicz von Kleehovcn. (Veröffentlichungen der Kommission zur Erforschung der Geschichte der Reformation und Gegenreformation: Humanisten-Briefe, II. Bd.) München, 1934. C. H. Beck. 8° 239 1. Miksa császár humanista orvos-diplomatáját a hazai iro-