Századok – 1938

Történelmi irodalom - Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Ism.: Török Pál 381 - Gratz Gusztáv: A forradalmak kora. Ism.: Török Pál 381

364 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(381 dítására" induló cseh-szlovák csapatok fogadásának és első „sikereinek" körülményei között. Ekkor is, mint kerek hét évtizeddel azelőtt, Morvaország felől vonultak be a „felszabadító seregek". Kisszámú, lassan és tapogatózva haladó csapatok voltak ezek is, melyek a csehszlovák állam gondolatának hódító erejétől és az összeomlást követő állapotoktól remélték egy általános felkelés kitörését. Srobár Lőrincnek, a Tótföld első teljhatalmú miniszterének „Osvobodené Slovensko" (A felszabadított Szlovenszko) címen közzétett emlékirataiban olvassuk, hogy milyen bizonytalan, aggodalommal teli és mind katonai, mind politikai sikerekben nagyon is mérsékelt volt a „felszabadítók" előnyomulása a Tótföldön, 1918 november-decemberében. Feltűnő őszinteséggel mondja el Srobár azt is, milyen részvétlenség, közöny, sőt ellenszenv fogadta őket mindenütt. Tőle, mint a legilletékesebbtől, tudjuk meg például azt a tényt is, hogy amikor mint a meghódítandó Felvidék első, Prágából kiküldött teljhatalmú minisztere, munkatársaival megérkezett Zsolnára, a szlovák ethnikum szívébe, nemcsak nyoma sem volt a lakosság lelkesedésének, hanem ő jobbnak látta, ha minden feltűnés nélkül, a város mellékútjain át jut el az „első tót kormány" tagjaival az ideiglenes székhelyül választott városi fogadóba. Pedig akkor már megszületett a turócszentmártoni deklaráció és a köztársaság párizsi megalkotói világgá híresztelték, hogy a tót nép egyhangú, mindent elsöprő lelkesedéssel csatlakozott a cseh-szlovák államhoz. A valóság ezzel szemben 1918-ban is az volt, mint 70 évvel azelőtt, hogy a tót nép felszabadítását sohasem várta a Morva folyón túlról, akár a bécsi császár lobogói, akár az antant-hatalmak zászlói alatt vonultak be annak katonái Magyarország földjére. vitéz Ruttkay László. Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. I—II. (Magyar Szemle Könyvei, VIII-IX.) Budapest, 1934. 8° 413, 420 1. Gratz Gusztáv: A forradalmak kora. (Magyar Szemle Könyvei, X.) Budapest, 1935. 8° 354 1. 1699-től másfél századon át hozzászokott a magyarság, hogy a Habsburgok hatalmát Magyarországon sem külső, sem belső támadás meg nem döntheti s a magyar nemzet birtokállományát csak a Habsburgok túlhatalma fenyegetheti. Feledésbe ment az örökös tartományokon túl fekvő világnak, a külpolitikának fontossága, a belpolitikai és a belpolitikában az uralkodóház elleni küzdelem olyan háborítatlanul folyhatott, mint Angliában. Amint Angliát a tenger és önhatalma, úgy biztosította Magyarországot délről a török birodalomnak és utódainak gyöngesége, a többi világtájak felől a nagy távolság : ellenség csak a Habsburg birtokok testén át férkőzhetett volna Magyarországhoz. A politikának minden állam életében észlelhető primátusa nálunk a belpolitika primátusává zsugorodott, sőt különösen 1867 óta a parlament primátusává. Egészen érthető, ha a kor történetírója főforrásul a parlament naplóit választja. Ez a választás a tipikus angol történetírók munkáihoz teszi hasonlóvá