Századok – 1938

Történelmi irodalom - Weber; Hans Emil: Reformation; Orthodoxie und Rationalismus. Ism.: Révész Imre 371

364 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(372 gondolatvilágába : rég elfelejtett katekizmusok egész sorát, rengeteg vitairatot, építőcélú kiadványt tanulmányozott át, mind olyan szerzőktől, akiknek eddig a protestáns teológiatörténeti kutatás még a nevét is (pl. Urbánus Rhegius, Erasmus Sarcerius, Farel stb.) alig méltatta figyelemre. Ez óriási anyag ismeretében W. — ebben az első félkötetben körülbelül az 1560-as évekig, a Melanchthon—Kálvin-nemzedék kihúnytáig követve a fejlődést — rendkívül finom és türelmes nyomozásokkal keresi meg azokat a szálakat, amelyek a protestáns vallási és teológiai gondolkozás alakulásában az istenige közvetlen aktuabtására alapozott reformátori hitélmény forróságától az orthodoxia nagyszabású, de hűlni kezdő formulázásaihoz vezettek, innen pedig már átnyúltak a racionalizmus felé. Mindvégig lebilincselő, bár néha — történeti tárgyalásban — túlságosan elvontnak és elméletinek tetsző, az életszerűséget itt-ott nélkülöző fejtegetéseiből az óprotestantizmus teológiai gondolatvilágának oly meglepően gazdag árnyalásai tűnnek elénk, amilyenekről sejtelme sem igen volt annak, aki az eddigi dogma- és teológiatörténetek kissé túlságosan is egyszerűsítő vonalvezetéséhez volt szokva. A lutheri és a református gondolatot egyaránt oly gazdag és sokoldalú elemzésnek veti alá, hogy minden lépten-nyomon új meg új eszméltetést ad a teológiai és egyházi fejlődés kutatóinak. Különösen pompás és meggyőző, ahogy újabbnál újabb és meglepőnél meglepőbb fordulatokban mutat rá : a protestáns hitélménynek, hogy a szubjektívizmus veszedelmét kikerülje, föltétlen szüksége volt a teológiai munka segítségével való objektiválódásra, de ez az objektiválódás a dogmatizálással együtt már racionalista hajlamokat és szempontokat is feltartóztathatatlanul magával hozott. A már ebből az első félkötetből nagyon érdekesen kristályosuló részleteredményeket nincs terünk ismertetni, csupán arra mutatunk még rá, hogy a szerző hatalmas kutatási anyagából az óprotestáns gondolat eleven sokoldalúsága mellett még egy másik nagyon érdekes tény is kiderül : egyes részletkérdésekben az óprotestáns teológiai tanítók és hitvitázók meglepő egyezést mutatnak az egykorú katolicizmus átlag teológiai tanításával, amellyel pedig máskülönben oly határtalanul elkeseredetten vagdalják egymást ! Az elvi ellentétek terén, a döntő teológiai formulázásokban áthidalhatlannak érezték mindkét oldalról az űrt, de az inkább gyakorlati jellegű megfogalmazásokban a keresztyén hit s főleg a keresztyén élet egyik vagy másik konkrét kérdésénél megkapóan közel jutottak egymáshoz. A tömör, néhol tömött szabatossága miatt nem könnyedén olvasható, de különben kitűnő szerkesztésű, módszerű és áttekintésű könyvet nem fogja figyelmen kívül hagyhatni senki (a remélhetőleg mihamar következő folytatásait persze még kevésbbé), akit a történetben a protestáns vallási gondolat mozgása és alakulásai érdekelnek. A rendkívüli gonddal készült jegyzet-apparátusban egyetlen kicsi hiányt vettünk észre : W. figyelmét elkerülte, hogy Farel Summaire-jének első, 1525-i kiadása, amelynek