Századok – 1938

Történelmi irodalom - Semkovicz; W. ld. Historja Sląska 365

364 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(370 (A papságnak nem csekély része volt a tartomány elnémetesítésében.) Ezek mellett számtalan esetben olyan motívumok is előfordulnak a sziléziai pecséteken, amelyek csaknem azonosan megtalálhatók Westphaliában, Mecklenburgban és más távoli vidékeken is. G. ezért azt gyanítja, hogy a középkori pecsétvésnökök Közép-Európában valami közös forrásból származó minták szerint dolgozhattak. A francia és német hatáson kívül azonban a lengyel területek befolyása is számottevő ; Szilézia lengyel lakossága lengyel mintára készítette pecsétjeit. Jelentős a sziléziai pecsétek művészettörténeti értéke is. Nagy anyagukon pontosan megfigyelhető a román-gótikus stüusváltás. Vizsgálatuk megeleveníti előttünk az akkori mozgalmas és színes lovagi életet, bevezet a hercegi, püspöki és városi kancelláriákba s a kolostori cellákba ; egyszóval betekintést nyújt a tartomány népének a mindennapi életébe is. Gumowski dolgozatához csatlakozik, s részben az ő eredményeire is támaszkodik S. Mikuczki értekezése a szüéziai Piasztok címereiről. Heraldikai szempontból boroszlói és opoli Sziléziát különböztet meg. A hercegek címereiben szereplő kereszt a kereszténység szimbóluma ; a félhold eredete bizonytalan. A sas eredetére vonatkozólag M. legvalószínűbbnek tartja, hogy az valamelyik lengyel hercegnek még a pogánykorból származó jelvénye, melyet aztán a vazallusok is átvettek ; meggyőzően cáfolja a német magyarázatokat, melyek szerint a sast a német császároktól nyerték volna a lengyel Piastok, Németországtól való hűbéri függésük jelvényeként. Ez nem áll, még akkor sem, ha a sas tényleg német eredetű volna. A német heraldika hatása ugyanis nem korábbi a XIV. századnál és csak Nyugat-Szilézia egyes részeiben mutatható ki. A címerek színeire vonatkozólag szintén pontos, végleges meghatározásokat ad az értekezés. A kötet utolsó nagy tanulmánya szintén M. Gumowskinak, a lengyel sphragistika és numizmatika neves művelőjének tollából való. A sziléziai numizmatikai irodalom terén eddig különösen a németek dolgoztak sokat, Friedensburg pl. csaknem egész életét ennek szentelte. A lengyelek már kevesebbet törődtek a pénzek történetével. Gumowski mégis sok új problémát vet föl. Friedensburg és követői Szilézia numizmatikai emlékeit a tartomány kerületei szerint csoportosítva tárgyalták, minek következtében sok fontos kérdés elkerülte figyelmüket. Gumowski szerint sokkal célravezetőbb az egész numizmatikai anyagot az egyes korszakok szerint csoportosítani. Megállapítása szerint Szilézia praehistorikus korában először a római dénárok, később pedig az arab dirhemek voltak használatosak. A történeti kor első szakasza a XI. sz. elejétől a XII. sz. közepéig tartott, s egybeesett a krakói hercegek uralmával. Ez a dénárok kora. Ezután kb. 50 évig (1180 — 1230) a kis bracteaták voltak divatban. A következő 60 esztendő (1230 — 1290) a nagy bracteaták kora. Rendkívül gazdag ez az anyag címeres és egyéb szimbolikus ábrázolásokban, s kulturális szempontból a német, politikai tekintetben pedig a lengyel hatást tükrözteti vissza. 1290—1330 közé esik