Századok – 1938

Történelmi irodalom - Semkovicz; W. ld. Historja Sląska 365

364 TÖRTÉNETI IRODALOM 3(367 Talán legérdekesebb az a fejezet, amelyben a tárgyalt terület kilép a történetelőtti kor homályából. A kezdetleges törzsi várszervezet az első Piasztok alatt átalakul a nálunk is ismert királyi comitatusokká, melyek később cseh hatás alatt a castellania nevet veszik fel. A sziléziai hat nagyobb törzs (plemie) megőrizte közös származásának tudatát (szczep), és vallási és kultuszközösségben élt. Ennek központja volt a Slçz hegyen. A kereszténység felvételével (1000), mint mindenütt szláv területen, e központ lett a püspökség székhelyévé Wroclaw (Breslau) néven. A központ a âlçzanie törzs területén volt, s ezért lassanként a többi törzs területére is elterjedt a Szilézia elnevezés. Igen érdekes az ÉNy-i határvonalon húzódó erődítési vonal a németek ellen ; körülbelül ugyanaz a szerepe, mint a mi mosoni gyepűerődítéseinknek. Az első Piasztok építették ki ezt a védővonalat, melyet azután a németek benyomtak. Erre a XIII. században újra kiépítették a későbbi Oppeln határán az ú. n. przesieka-rendszert, vagyis egy erdőzónát betelepítetlenül hagytak, és mindenféle akadályokkal megnehezítették az átjárást. Hatása akkora volt, hogy Sziléziának ez a része később szinte egészen elütő fejlődésen ment át, mivel a tartomány többi, németek által kolonizált területével elvesztette az összeköttetést. Ideje lenne a mi gyepűrendszerünk eredetét is mégegyszer átvizsgálni. Talán nem is annyira török törzsek sajátsága volt, mint inkább a szlávoké. Legalább is a Magyarország határán elterülő ilyen erődítések, kapuk stb. majdnem mind szlávok által lakott területen feküdtek, és az oklevelekben talált elnevezések is szláv eredetű szavak, vagy ezeknek fordításai. Amint Sziléziában a mi latin szóval indaginesnek nevezett gyepiünket przesecanak, kapuinkat brananak, bronanak stb. nevezik, ugyanúgy megtaláljuk e szavakat a mi okleveleinkben is. Számtalan Brana, Priekopa stb. nevű hegységünk van, melyek mind összeköttetésben voltak határrendszerünkkel.1 Ennek természetesen semmi köze sincsen az egyes törzseket elválasztó lakatlan területekhez és a délorosz síkságon élő nomád török népek között lévő többnapi járóföldű elválasztó területhez. A mi határerősítéseink egészen más jellegűek voltak. Feltétlenül szükséges volt hozzá az erdő, ami a pusztai népeknél nem jöhetett számításba. Hogy mennyire speciálisan szláv sajátság a határerődítéseknek ez a rendszere, azt legjobban mutatják azok a torlaszok, melyeket az oroszok emeltek Dél-Oroszországban a besenyők és kunok ellen ; esetleg már a magyarok ellen megkezdték ezeknek az impozáns erődítéseknek az építését.2

A gyepükön túli területeknek szláv neve „záseky" volt, ami megfelel a mi erdőelvénknek. Sziléziában, a Szudéta-hegység északi lejtőjénél, a Kwissa forrásvidékét, hol a lengyel határerődítések kezdődtek, ,,Zagost"-nak (za lasem) 1 Az erre vonatkozó cseh irodalmat adja Chaloupecky : Staré Slovensko (Bratislava 1923) 70. s köv. 1. 2 Niederle : Manuel, II. 299. 1.