Századok – 1938

Történelmi irodalom - Miskolczy Gyula (szerk.) ld. a Gr. Klebelsberg M. Tört. kutató Int. Évkönyve 345

TÖRTÉNETI IRODALOM 3(345 A Gróf Klebelsbcrg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. Y. évf. Károlyi Árpád közreműködésével szerkeszti Angyal Dávid. Budapest, 1935. 8' 331 1. - VI. évf. Károlyi Árpád és Angyal Dávid közreműködésével szerkeszti Miskolczy Gyula. Budapest 1936. 8^ 344 1. Több mint tizennyolc évvel ezelőtt, 1920 májusában jelentette be a Történelmi Társulat közgyűlésén az akkori elnök, gr. Klebelsberg Kunó, hogy a kutatás számára hozzáférhetővé vált bécsi házi, udvari és állami levéltár roppant mennyiségű magyarvonatkozású iratanyagának átkutatására tudományos expedíció indul Bécsbe ; ugyanekkor reményét fejezte ki, hogy a jövőben talán sikerülni fog ezt az expedíciót állandó tudományos intézménnyé : bécsi magyar történetkutató intézetté kifejleszteni. Azóta ez a nagyszabású, akkor még nagyon is merésznek látszó programm gyors léptekkel haladt előre a megvalósulás útján. Létrejött a rég óhajtott bécsi történetkutató intézet, s benne kollektív munkaszervezet, alapos felkészültségű tudós gárda látott munkához. Ε szorgos kutatómunka eredményességéről nemcsak Magyarország újabbkori története forrásainak ezideig harmincnál több kötetre terjedő kiadványsorozata tanúskodik, hanem az a nagyszámú kisebb tanulmány is, mely az Intézet kiadásában jelenik meg évről-évre. Hét esztendeje már, hogy az Intézet tagjainak és vendégeinek kisebb terjedelmű dolgozatait évkönyv formájában teszi közzé. Ez az évkönyv megindulása óta egyik legszámottevőbb orgánuma a magyar történetírásnak. Lapjain jelennek meg az ösztöndíjas fiatal historikusok cikkei, az intézet német vendégeinek magyar vonatkozású dolgozatai, de számos nagynevű történettudós értekezései is. Minden kötet jelentős új anyaggal, új meglátásokkal gyarapítja irodalmunkat. A most ismertetendő V. és VI. kötet méltóképen szemlélteti e kiadvány értékét. Az V. évfolyam tizennégy cikket foglal magában. Az első két tanulmány egy-egy ókortudományi problémát tárgyal. Fischer Endrének „Über die Entstehung des Jus Papirianum" c. dolgozata mind alaposságát, mind eredményét tekintve, jeles munka. De igen értékes, precíz és a maga válfajában mintaszerű feldolgozás Kring Miklósnak „Az állam Tacitus történetszemléletében" c. értekezése is. Mindkét cikk kiváló példa arra, hogy a magyar historikusok a hazai történet keretein kívülálló, sőt a magyar élet alakulására kiható szomszédos kultúrkörök történetétől független kérdések vizsgálatában is eredményesen munkálkodhatnak. A következő tanulmányt ,,Αζ egyházi nemesség"-ről Székely Ottokár írta. Ebben a régi magyar társadalom egy különleges rétegének eredetéről, alakulásáról és szervezetéről kapunk összefoglaló képet. Az értekezés jelentékeny lij anyagot tár fel, mégis a vázlatszerűség benyomását kelti. Ez a téma — különösen egy a fejlődés egészét áttekinteni akaró, nagy perspektívájú feldolgozásban — sokkal szélesebbkörű levéltári kutatást s a középeurópai szociális viszonyokra is kiterjeszkedő irodalmi tájékozódást igényel. — Igen érdekes Bélitzky Jánosnak „A magyar