Századok – 1938

Értekezések - IVÁNKA ENDRE: Két magyarországi plébániai könyvtár a XV. században - 320

KÉT XV. SZ.-I PLÉBÁNIAI KÖNYVTÁR 331 azt bizonyítják, hogy a XV. században a nagyszebeni papság — akár a káptalan kanonokjai, akár a plébánia káplánjai és plébánosai — állandó érintkezésben voltak a bécsi, a prágai és a krakói egyetem szellemi életével, és ugyanazzal a tudományos könyvkészlettel rendelkeztek, mely abban az időben az egyetemi tanárok és hallgatók kezében volt. Ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy mindazok a könyvek hiányoznak, melyeknek szintén ott kellene lenniök a könyvtárban, ha a XIII. században is, vagy legalább a XIV. század első felében már hasonló szellemi élet folyt volna Nagyszebenben. Hiányoznak Szent Anzelm művei, Hugo a S. Victore művei ; Szent Bonaventura egyetlenegy theológiai művével sincs képviselve, Szent Bernát is csak azokkal a könyvekkel, melyek úgyszólván az egész középkor mindennapi kenyeréhez tartoztak (liber de consideratione, homiliae super missus est, a C'anticumhoz írt kommentár) és korántsem foglalja el azt a helyet, mely őt egy XIII. századbeli könyvtárban biztosan megillette volna. Aszcétikus és misztikus művekből is csak olyanok vannak meg, melyek a késői középkorban kedveltek voltak, ezek közül olyan aránylag ritka könyv is, mint például Johannes Climacus-é (D 27), nincs meg viszont Richardus a S. Victore „Benjamin maior"-ja, és a számos 1150 és 1270 között Dionysios Areopagita műveihez írt kommentárból egyetleneggyel sem találkozunk ebben a könyvtárban.1 Patrisztikus művekből, leszámítva Nagy Sz. Gergelynek az egész középkorban oly népszerű műveit, keveset találunk ; Szent Ágostonnak két kisebb művét megtaláljuk, de nincs meg sem a „He Civitate Dei", sem a „De Trinitate" című könyv és Szent Ambrusnak, Isidorusnak, Bedanak, Boethiusnak egyetlenegy könyve sem. A Szentírás-magyarázatok között vannak régiek, mint Haymo (D 106 és 123) és Rupertus Tuitiensis (D36, 40, 121), de ezeket a XV. században is gyakran olvasták. Mindez azt bizonyítja, hogy a könyvtár rohamos fejlődése 1400 és 1450 között nemcsak annak köszönhető, hogy a nagyszebeni káptalan könyvtára egyesült a plébániai könyvtárral, hanem főleg a XV. század eleje óta megállapítható élénkebb tudományos érdeklődésnek, a gyorsabb ütemben folyó kulturális életnek ; mert azok a könyvek is, melyek a káptalan könyvtárából származhattak, nem régi, nem már a XIII. és XIV. század folyamán gyűjtött könyvek. 1 Hogy éppen a XV. század megújult érdeklődéssel fordul megint Dionysios Areopagita művei felé (Nicolaus Cusanus, Dionysius Carthusianus), ennek a hatása természetesen még nem vehető észre a század 40-es éveiben.