Századok – 1938

Értekezések - FÜGEDI ERICH: Nyitra megye betelepülése. (Térképpel) - 273

306 FÜGEDI EBICH Jobbágynevek : Magyar Tót Német Bizonytalan Rátony 1506 1 6 — 2 Sipkó 1500—1525 3 26 — — Verbó 1494—1525 10 96 3 21 A dűlőnevek viszont nagyobbfokú magyar településre mutatnak, különösen a kisnemesi birtokon. Dűlőnevek : Magyar Tót Bizonytalan Ardanóc 1337 1 1 1 Brunóc 1355 1 2 Kosztolány 1216—75 4 — — Qrvistye 1335 — 3 Patvaróc 1263 — 1 Strázsa 1335 1 1 Szerbőc 1356 1 1 1 Tessény 1406 4 — — Vágszerdahely 1264 1 1 — Vágújhely 1263 2 1 Velhóc 1404 1 — — Vörösvár 1254 1 — — Megállapíthatjuk tehát, hogy a Vág völgyében is volt magyar település, azonban a Kosztolánytól északra eső területen a magyarságot a nemesek és a királyi népelemek képviselték és amikor az új falvakat a Kiskárpátok keleti lejtőjén a várak tót lakossággal telepítik meg, a magyar falvakba is beszivárgás indul és ezek lassan elvesztik magyar jellegüket. 6. A Badosnya völgye. A XII. század elején a magyarság a völgy déli részén helyezkedett el. Itt találtuk a törzsnévvel megjelölt (Assa-) Kürtöt és a két korai plébániát : Rippényt és Vásár dot. A völgy északi részén csak egy korai magyar telepet találunk, Bőfalvát. A XIII. század azonban már egészen más képet mutat. Kis, nemesi birtokokat találunk egymás mellett sűrűn elhelyezkedve nemcsak a Radosnya völgyében, hanem a többi patakvölgyekben és a Nyitra jobb partján is. Ezeknek a helyeknek legnagyobb része magyar nevű ; sűrűbb szláv telepeket csak a Perki-patak völgyében és az Inovechegység alján találunk. Az egyes községek a következők : Bodok. 1335-ben említik tizedét, aztán hosszú ideig nines róla említés. Ludány várának volt tartozéka. (Knauz, III. 266. 1.) Csab. 1326-ban, mint a nyitrai káptalan birtokának szomszédja szerepel. (Vagner, 387. 1.) Csermend. A megye egyik legősibb nemzetségének, a Csermendnemnek volt szállása. Amikor a nemzetség a XIV. sz. elején kihalt, a birtokot a Divék nemből származó Csermendy család vette meg. (V. ö. : Rudnay B. : A Csermenyek és a parasztság büntető bíróságai a XVI. és XVII. századokban. Budapest, 1909 ; — Karácsonyi, I. 376—378. 1.)