Századok – 1938

Szemle - Varga Zoltán: Szoboszlai Pap István élete és munkássága; különös tekintettel egyházpolitikai tevékenységére. Ism.: Tóth László 261

SZEMLE 261 fejezetet szentel Benito Mussolini életrajzának, jellemzésének, nevelésügyi eszméinek és elveinek, valamint a fasiszta kormányzat által Mussolini szellemében létrehozott nemzetnevelö intézményeknek. Nagyon figyelemreméltó s a mi viszonyainkkal való összehasonlítás szempontjából is tanulságos a jelenlegi olasz anya- és csecsemőgondozó intézmény leírása, továbbá a mi cserkész- és leventeintézményünknek megfelelő balilla-, avanguardia- és ifjú fasiszta-intézmény tüzetes ismertetése. Külön fejezet szól a fasizmus kulturális és propagandacélokat szolgáló intézeteiről. Ismerteti ezután az olasz kritikai realizmus pedagógiai elveit és módszertanát, A. Rosmini-Serbati és követői munkásságát, majd kimerítően és meleg szeretettel tárgyalja Don Bosco (Bosco Sz. János), — a szerző szerint „Olaszország, sőt az egész keresztény világ legnagyobb nevelője" — életét, munkásságát, nevelési rendszerét, az általa létrehozott intézményeket s azok eredményét. Külön fejezet szól Montessori Mária kisdednevelési reformjáról, melyet nálunk 1912-ben a budapesti Ferenc-rendi Mária-miszszionárius nők óvodája, majd 1926-ban a Montessori-intézet honosított meg ; azután az Agazzi-nővérek tökéletesített kisdednevelési módszeréről, mely már nem mesterséges eszközökkel iparkodik a gyermek -lélekre hatni, hanem azzal, hogy oly környezetbe helyezi s oly teendőkkel foglalkoztatja, melyek megfelelnek a családi otthon életének. Befejezésül behatóan ismerteti és méltatja XI. Pius pápának a „Divini illius magistri" kezdetű enciklikában kifejtett katolikus nevelési elveit s az ezek szellemében alapított milánói katolikus Szentszív-egyetem tanárainak s a többi mostani kiváló olasz katolikus szellemű pedagógusnak működését. A könyvet függelékül a legújabb, 1936-i olasz középiskolai reform ismertetése, 16 statisztikai táblázat és száznál több szakmunkára és folyóiratra terjedő bibliográfia egészíti ki. A teljes név- és tárgymutató jelentékenyen megkönnyíti a munka lexikális használatát. Az egész művön végigvonul a szerző bensőséges meggyőződéssel vallott katolikus világnézete, de más vallású olvasó is sok becses anyagot és általános érvényű tanulságot meríthet tanulmányozásából. Fest Aladár. Varga Zoltán: Szoboszlai Pap István élete és munkássága, különös tekintettel egyházpolitikai tevékenységére. Debrecen, 1934. 8° 98 1. A közvéleményban a magyar liberalizmus és a magyar protestantizmus —· különösen annak nemzetiségében magyar, kálvini ága — felületes általánosítással mint azonos fogalmak élnek. V. most egy olyan református egyházi vezetőszemélyiség életrajzát írta meg aprólékos részletességgel, aki a reformkorban a magyar kálvinizmus legkonzervatívabb irányát képviselte. Szoboszlai ÍPap Istvánt (1786—1855), akit a tiszántúli egyházkerület 1841-ben választott püspökévé, konzervatív és aulikus magatartása miatt már kortársai is erősen támadták, bár éppen V. munkájából megállapítható, hogy óvatos politikai magatartása az egyházkerület nagyobb részének, elsősorban Debrecen városának felfogásával megegyezett. A reformkor politikájának radikális irányba való eltolódása Szoboszlait is magával ragadta, a szabadságharc alatt a nemzeti ügy lelkes hirdetőjévé lesz, viszont a bukás után gyorsan megtalálja az utat az abszolutizmus bécsi politikai reprezentánsai felé. Ezért a magatartásáért a liberális szellemű történetírók, elsősorban Ballagi Géza (Protestáns Szemle 1894, 450—451. 1.) kedvezőtlen színekkel jellemezték. V. most megfelelő történeti távlatból, gazdag forrásanyag alapján — Szoboszlai magániratain kívül az egyházkerületi és a golopi báró Vay-levéltár, valamint az egykorú hírlapok és az irodalom adataira támaszkodva — tárgyi-