Századok – 1938

Történelmi irodalom - Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Ism.: Kampis Antal 227

231 TÖRTÉNETI IRODALOM Kolozsvár XVI. sz. β, XVII. sz. 14, XVIII. sz. 2, XIX. sz. 4; Komárom XVII. sz. 2, XVIII. sz. 2, XIX. sz. 4 ; Körmöcbánya XIX. sz. 1 ; Kőszeg XVIII. sz. 1 ; Liptószentmiklós XIX. sz. 2 ; Lőcse XVII. sz. 1, XVIII. sz. 1, XIX. sz. 4 ; Marosvásárhely XIX. sz. 2 ; Medgyes XVII. sz. 2, XVIII. sz. 1 ; Miskolc XVIII. sz. 2 ; Nagybánya XIX. sz. 1 ; Nagyszeben XVI. sz. 1, XVII. sz. 1, XIX. sz. 1 ; Nagyszombat XVIII. sz. 1 ; Nagyvárad XVII. sz. 1, XIX. sz. 6 ; Nyíregyháza XIX. sz. 1 ; Nyitra XVI. sz. 1, XIX. sz. 1 ; Pápa XVII. sz. 1, XVIII. sz. 3 ; Pozsony XVII. sz. 1, XVIII. sz. 1, XIX. sz. 1 ; Rimaszombat XVII. sz. 9, XVIII. sz. 1, XIX. sz. 5 ; Rozsnyó XVII. sz. 2, XVIII. sz. 4, XIX. sz. 2 ; Sárospatak XVII. sz. 3 ; Selmecbánya XIX. sz. 2 ; Sopron XVIII. sz. 1 ; Szatmárnémeti XVII. sz. 2 ; Szeged XIX. sz. 1 ; Székelyudvarhely XVII. sz. 1 ; Székesfehérvár XVIII. sz. 3 ; Szombathely XIX. sz. 1 ; Trencsén XIX. sz. 1 ; Zólyom XVII. sz. 1. Látható, hogy a magyar ötvösök a legelzárkózottabb és kiváltságaikat a legféltékenyebben őrző nemzetiségi városokban is megtelepedtek s helyüket megállták. Egyéb adatok révén kiderül az is, hogy igen sok városban a magyar ötvösök voltak túlsúlyban s ez a városok nemzetiségi összetételének megítéléséhez is fontos adatként szolgálhat. Megállapítható, hogy Debrecen állandóan színmagyar városát nem számítva, Kassán a XVI. században mindössze 1 német ötvös használta bélyegzőjét, a XVII.-ben 4, a XVIII.-ban 2, a XIX. században pedig 5 német és 1 szlovák. Kolozsvárról a XVI. században nem ismerünk csak magyar bélyeget, a XVII. században 5 német áll a 14 magyarral szemben, a XVIII.-ban 1 német van mindössze. Győrben 1728-ig a céhkönyvet is magyarul vezetik. Félreértések elkerülése végett hangsúlyozzuk, hogy csak olyan mestereket számoltunk, akiknek a bélyegzője is ismeretes, nemcsak a neve, mert hiszen csak Kolozsvárott közel 1000 ötvösnevet gyűjtött össze egyik kutató s ezek legnagyobb része magyar ugyan, de művük, bélyegük egyelőre nem ismert. Ha már most meggondoljuk, hogy a megfejtetlen betűfonatok közül 6 Kolozsvárra, 3 Fogarasra, 3 Debrecenre, 5 Egerre, 3 Gyöngyösre, 2 Jászberényre, 3 Kecskemétre, 4 Rimaszombatra, 4 Nagyszombatra, 3 Nagybányára, 7 Komáromra, 6 Marosvásárhelyre, 8 Temesvárra, 2 Rozsnyóra, tehát olyan városokra esik, amelyekben a feloldott bélyegek mindenike vagy túlnyomórésze magyar ötvösé, akkor a valószínűség a magyar ötvösök arányszámát hatalmasan megnöveli. Gyarapítja ezt azoknak az ötvösöknek a számbavétele is, akiknek a neve nem magyar ugyan, vagy legalább is vitatható, de műveiken magyar felírás olvasható. Ezeket is beszámítva, a magyar ötvösök száma jóval a 300 fölé emelkedik. Még mindig szembetűnő azonban az ismert bélyegű német nemzetiségű ötvösök számbeli túlsúlya. De ezt könnyen magyarázza az a tény, hogy Brassó, Nagyszeben, Lőcse, Pozsony és Pozsonyváralja ötvöscéheinek a pecséttáblája (az a tábla, melybe minden mester beütötte az általa használt bélyeget) fennmaradt, tehát ezekről a helyekről azoknak a mestereknek a bélyegét is ismerjük, kiknek műve nem maradt ránk.