Századok – 1938

Történelmi irodalom - Giurescu; Constantin C.: Istoria Românilor. II/1–2. k. Ism.: Gáldi László 220

222 TÖRTÉNETI IRODALOM János vajda, kit az oláh történetírás mindmáig loan Vodä eel Cumplit néven tartott számon, most egyszerre átalakul loan Vodä ViteazulJá, azaz Vitéz Jánossá Î1 Az a G. írja ezt, ki a művelődéstörténeti részben kénytelen elismerni, hogy csak e „vitéz" vajda uralkodása alatt fordult elő máglyán való elégetés és élve eltemetés, nem is szólva a legválogatottabb kínzóeszközök fokozott használatáról (497—498. 1.). Legkirívóbbak az ameliorációs törekvések Vitéz Mihállyal kapcsolatban. Természetes is ez, hiszen megszoktuk már, hogy az oláh nemzeti érzés az 1600-as év eseményeiben véli fölismerni a mai Nagy-Románia előképét. Vitéz Mihály egész történelmi szereplése itt mint a kereszténység védelmében folytatott küzdelemnek egyik ragyogó fejezete szerepel, természetesen inkább frázisok, mint történelmi tények komoly értékelése alapján. A mottó („a kereszténységhez való hűségem hívott a harcba", 237. 1.) Mihálynak egyik 1601-i jelentéséből van véve, melyet a vajda közvetlenül bukása előtt intézett a császárhoz. Mennyire jellemző ez a mondat Mihály egész tevékenységére, azt felesleges itt részletezni. G. sem fejti ki részletesen felfogását, hanem beéri annak kiemelésével, hogy az erdélyi országgyűlés Mihályt „milostivul nostru domn"-nak nevezte (262. 1.), így határozván meg uralkodásának törvényes(!) jellegét. Ebben a megszólító formulában, — mely nyilvánvalóan a magyar „Kegyelmes urunk" fordítása,2 amit persze G. elhallgat, hogy úgy tűnjék fel a dolog, mintha az erdélyi „nemzetek" oláhul tárgyaltak volna a vajdával ! — lehetetlen jogi meghatározásnak még csak a nyomát is felfedeznünk. Udvariassági forma csupán ez, melyet Erdély, a „három nemzet államalkotó erejének teljes csődjében"3

használt az idegen fejedelemmel szemben, kit az egykorú s nem magyar nyelvű diplomáciai iratok minden különösebb tisztelet nélkül egyszerűen Valachus, Valacco néven emlegetnek.4 Mihály erdélyi uralkodására nézve érdemesnek tartottuk volna megjegyezni, hogy ő rendeleteit többször magyar nyelven adta ki (csak a bevezető formula volt latin)6

s hogy maguk az erdélyi oláhok is valósággal rettegtek ettől az uralomtól.® A magyarság érzelmei vele szemben mindig nyilvánvalóak 1 Ez az új elnevezés annál feltűnőbb, mert a fejezet végén levő bibliográfiában az idézett munkák címében mindenütt loan Vodä eel Cumplit-ról van szó (pl. Β. P. Harden : Ion Vodä eel Cumplit, 1894, stb., 201. 1.). 2 Ez a megszólítás fordul elő pl. az 1600 júl. 20—27-i fehérvári országgyűlés irataiban (Erdélyi Országgyűlési Emlékek IV. 521. 1.). A megfelelő magyar adatot persze G. nem említi. 3 Ε kifejezésre nézve v. ö. Hóman—Szekfű : Magyar tört. IV. 325. 1. 4 Ld. Mon. Vat. Hung. II/3. 436, 438, 441. 1. ; Básta György lev. I. 227, 255, 429. 1. stb. 5 V. ö. pl. az 1599. nov. 20-i országgyűlés összehívását, Erdélyi Országgy. Eml. IV. 416. 1. 6 Erre nézve elég a brassói Vasile esperes krónikájára utalnunk (XVII. sz.), melyből legutóbb Lupas adott ki részleteket az erdélyi