Századok – 1938

Történelmi irodalom - Váczy; Peter v.: Die erste Epoche des ungarischen Königtums. Ism.: Holub József 209

TÖRTÉNETI IRODALOM 211 században a királybíró mindenki felett ítélkezett a vidéken, mert az ispán csupán a várhoz tartozók bírája volt ; később azonban a megyésispánok mindinkább növekvő hatalmuk folytán mind több esetben bíráskodnak a nemesek, földesúri népek felett is, s ekkor veszítik el a királybírák hatásköri önállóságukat s válnak ispáni közegekké. Ezt írja említett munkájában, itt pedig azt fejti ki (131—132. 1.), hogy az új társadalmi öntudat, amely már Kálmán idejében kezd jelentkezni, nem tudta elviselni azt, hogy a királynak alárendelt miniszteriálisai rendelkezzenek előkelőbbek ügyeiben, illetőleg ítélkezzenek felettük, így azután a királybírák tekintélye is mindinkább hanyatlott, s ez magával hozta ennek az intézménynek a hanyatlását is. Már most hogyan áll ez a dolog ? Az ispánoknak „tekintélyben, súlyban félelmetesen megnövekedett állása" (Váczy, Bécsi M. Tört. Int. évkönyve, I. 1931, 32. 1.) szorította-e le a királybírák tekintélyét, vagy pedig ennek a lecsúszása segítette-e elő, hogy az ispánok a XII. század második felétől megszerezzék a bírói hatalmat igazgatási kerületük minden lakója felett (30. 1.) ? ! V. maga is csodálkozik azon, hogy a közigazgatás és a bíráskodás el volt választva ; nem is valószínű az ezekben a korai időkben, s ha a megye közigazgatási kerület lett volna, mint V. gondolja, amelynek élén a comes állt, akkor ő lett volna a kerület minden lakójának a bírája is, mert mint Tagányi figyelmeztet : a bíró szavunk is azt mutatja, hogy „mindenkinek az volt a bírája, akinek hatalma alá adatott" (Tört. Szemle 1913, 524. 1.). De rá kell mutatnunk arra is, hogy nem látjuk az ispán hatalmának azt a félelmetes megnövekedését, amelyről V. beszél, — s ami még fontosabb, nem látjuk sehol nyomát annak, hogy a comes a megyéje területén lakó nemeseknek is a bírája lesz a XII. század végétől kezdve. Csak egy példát szeretnénk látni, amikor az ispán saját joghatóságából kifolyólag s nem királyi megbízás, delegálás alapján ítél nemesek ügyeiben. Ereky is azt írja — akivel több pontban találkozik V., bár úgy látszik, nem ismerte munkáját —, hogy bizonyára 1222 előtt és után is gyakran megtörtént az, amit a Váradi Regestrumban olvasunk, hogy t. i. az ispán vagy udvarispán nem delegálás alapján ítélkezett nemesek ügyeiben (A magyar helyhat. önkorm. II. Budapest 1910, 161. 1.). Az általa felsorolt esetek azonban egyáltalán nem bizonyítják ezt, mert két esetben (330, 368.) az országbíró volt a bíró, egy esetben (100.) „ex praecepto regis" ítélt az ispán, egy másik esetben (98.) a „dominus Boguir" nem lehetett nemes, mert „portato ferro iustificatus est", már pedig — erre eddig nem figyeltek — nemes nem vitte maga a vasat ; a 101. és 325. számú esetben a nemes a jobbágya helyett perelt, a 7. pedig olyan szűkszavú bejegyzés, hogy nem láthatjuk tisztán a körülményeit. Ha más esetek után nézünk itt, akkor azt látjuk, hogy például két esetben fogott bírák döntenek nemesek között, egy másikban pedig az alnádor a bíró. Ha V. megállapítása helyes volna, akkor miért bízta 1233-ban a király vasmegyei serviensei ügyét az országbíróra (Hazai okmt. VII. 22.1.), — s akkor nem tudnók megérteni a 16*