Századok – 1938
Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Hanyatló jobbágyság a középkor végén 10
20 SZABÓ ISTVÁN. A Dunántúlon és a Kárpátok északi övezetében a XV. század első felében a pusztává lett telkek száma 20—30, de a század második felében már az 50—60%-os átlagot is eléri. Sőt egy helyen, éppen a sessio eampestralis-okat felsorakoztató makovicai uradalomban 1492-ben e eampestralis telkek beszámításával, melyek az előrebocsátottak szerint háznélküli, csak mezőségből álló puszta telkeknek tekintendők, a puszta telkek arányszáma a 86·3 %-ig szökik fel. Ezen az óriási uradalmon majdnem 1000 a lakatlan telkek száma, de csak 157 a lakottaké. Nem kétséges, hogy ennek az ijesztő aránynak a kialakulására sajátos helyi körülmények, helyi történelmi tényezők és bontó erők is hatottak, miként a többi idézett adatokban is, főleg pedig az ez adatok alapján megvonható vonal hullámzásában szintén fel kell tételeznünk különböző partikuláris tényezők szerepét. A Giskráék által is erősen megpusztított Felvidékre eső makovicai uradalomban nem is nehéz felismernünk ezt a pusztító hatalmat : az. oklevél, mely fenti adatainkat szolgáltatja, az uradalom két teljesen üresen álló falujánál megjegyzi, hogy ezek „per polonos desolata"-k. Miként ezek a pusztán álló falvak tehát a II. Ulászló trónfoglalását kísérő belső háborúk és az e háborúba beavatkozó lengyel seregek nyomait viselik, akként az uradalom többi falvaiban a 86'3%-os nagy pusztásodás szokáson felüli mértékében is e háborús pusztítás hatását véljük felismerni. A Duna—Tisza közének felső részére és Erdélyre csak a XV. század második feléből vannak adataink, melyek egyformán 50—60 %-os arányszámot tárnak elénk. Általában tehát 20—60 % körül mozog a XV. században a magyar parasztfalvak pusztán álló, üres telkeinek a száma. Ez a hullámtávolság azonban nem annyira az egyes vidékek, mint inkább korok szerint áll elő. Ha ugyanis a fenti arányszámokat az évek sorrendje szerint állítjuk egymás mellé, olyan vonalat kapunk, mely itt-ott ugyan kissé visszaesik, de ismét felugrik s végeredményben folytonos emelkedést mutat. A század első felében a különböző vidékeken 10—30% körül hullámzik a puszta telkek száma1 s csak egyízben emelkedik fel a 35 %-ig ; a század második felében szinte fokozatosan emelkedve, általában 50—60%-os pusztá-1 Sinkovics szerint a XV. sz. első felében „ha nálunk nem is volt sok egészen néptelen helység ós az üres telkek száma sem érte el az összesek 80%-át, mint a pusztulásos Poroszországban, nem ritka, hogy egyes falukban 20—25—31—38—50%-a a jobbágy telkeknek gazdátlan". (I. m. 57. 1.)
