Századok – 1938

Szemle - Erdélyi László: Magyar történelem. Ism.: Vanyó Tihamér 101

101 TÖRTÉNETI IRODALOM bizonyára nem bocsátkozott volna háborúba és ennek folytán nem lett volna világháború, ha London színt vall 1914 július 31-én éjféli 12 óráig a kontinentális ellentétekkel szemben követendő magatartása felől. Végül a szerző drámai színekkel ecseteli az orosz nagyvezérkar által a volgamenti német telepesek és a zsidók ellen indított kíméletlen harcot, a mindenáron való bűnbakkeresést, amikor a tannenbergi és mazuri döntő német győzelmek után a belső összeomlás és háborús kimerülés aggasztó tünetei a közelgő forradalomra engedtek következtetni. Azután valóban jött a mindent elsöprő forradalom és nyomában a most már 18 éve tartó véráradat, melynek vége még mindig beláthatatlan. Ennek alapvető okát a szerző abban látja, hogy az ú. n. civilizált Európa pénzéhességében baráti jobbot nyújtott Moszkva új urainak. Már a világháború elhúzódása is a nemzetközi nagytőke brutális anyagi érdekeiben gyökerezett, melynek haszonéhsége az összeomlás után sem szűnt meg, sőt fokozódott. Immár a vigasztalan és megrendítő krónika végére értünk, melyre mi sem találóbb, mint Antigone szavai : ,,. . . Körülöttünk minden romokban hever és felettünk trónol az engesztelhetetlen Végzet..." Jánossy Dénes. Szemle. Cräciun, I. : Activitatea stlintificá la univcrsitatea Regele Ferdinand I. din Cluj ín primul ' decéniu 1920—1930. Cluj, 1936. 8° 321 1. Szerző, a román bibliográfia szorgalmas munkása, az 1920—30 közti román történelmi irodalom összeállítója, jelen művében a kolozsvári román egyetemen tíz év alatt kifejtett irodalmi munkásság áttekintését közli. Román és francia nyelvű bevezetése szerint célja a románság kétségbevont kultúrképességeit ezzel is kifejezésre juttatni. Ε célból táblázatokat is közöl, melyek számszerű párhuzamban mutatják a román egyetem munkásságának fölényét a régi magyar egyetem felett. Ez az eljárás — kor, lehetőség, cél és színvonal szempontjainak figyelembe nem vétele — természetesen támadható, viszont a számszerű összehasonlítás is érdekes megfigyelésekre adhat alkalmat ; jellemző például az idegennyelvű munkák viszonylag nagy száma (1872—1918 : mindössze 1425 ; 1920—30 : csupán franciául 1418 !), ami, valamint egyes tudományágak (nyelvészet, történelem bizonyos részei) erőteljes művelése fényt vet az erdélyi román tudományos kultúra céljaira. A tanszékek s intézetek szerint csoportosított hatalmas anyag mindenesetre nagy lendületről tanúskodik, aminek értékéről s jelentőségéről csupán közvetlen tanulmányozás dönthet. Az anyagban való tájékozódást a román bibliográfia fellendülése s nem utolsó sorban a szerző munkássága erősen megkönnyíti. Elekes Lajos. Erdélyi László : Magyar történelem. Művelődés- és államtörténet. I—II. Budapest, é. n. 8° 470 ; 386 1. A Hóman—Szekfű-féle Magyar Történet megjelenése után egyelőre talán fölöslegesnek látszik egy újabb összefoglaló magyar történelemnek megírása ; E. műve azonban sajátos jellegű írás, amelynek megvan az önálló jogosultsága s amelynek sok mondanivalója van a szakember és a művelt közönség