Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58

A DXJNAI TÂJ A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁS TÜKRÉBEN. 83 A háború utáni francia nyelvű irodalom tehát a Habsburg-monarchia történetét sokkal szervesebben fogja fel, mint korábban. Az ausztriai eszme felvétele folyamatosságot ad az egész XVI. századtól kezdődő kornak, markánsabb vonásokkal ecseteli a Mária Teréziáig tartó emelkedést és jobban kidomborítja az utána következő hanyatlást. Más kérdés azonban az, hogy ez a koncepció, mely tele van új, ránk nézve sokszor hátrányos ítéletekkel, értékesebb fokot jelent-e tudományunk fejlődésében, melynek célja a valóság megközelítése. 3. Ausztria. Amíg a német nemzetiségű történetírók Ausztria történetét a nép-fogalom segítségével újabban Németország történetével szerves kapcsolatban, a deutscher Raum keretében mutatják be, addig a franciák teljesen külön nemzet történeteként igyekeznek azt felfogni. A külön osztrák nemzet történetében a Németországhoz való viszony, helyesebben az osztrák nemzet németellenes magatartása érdekli őket a legjobban, tehát a XVI—XVIII. század. Ez az érdeklődés híven mutatja a dunatáji francia történetírás hagyományait, mely —• mint mindenkor -— ma is szeretettel fordul az időszerű politikai kérdések történeti gyökerei felé. Az egyes tanulmányok a szokásos „conclusions" keretében gyakran még a napi politikába is átcsapnak, választ adva erre a kérdésre : független marad-e Ausztria, avagy sorsa elkerülhetetlenül az Anschluss leend. Ez a kutatási irány a legvilágosabban Tibal könyvében (L'Autrichien. Essai sur la formation d'une individualité nationale)1 jut kifejezésre, mely a háború utáni irodalomban a legterjedelmesebb, Ausztria történetét tárgyaló francia monográfia. A könyv vezető eszméjét a szerző világosan megjelöli: „L'évolution des rapports entre deux mentalités et deux cultures, allemande et autrichienne",2 két világnézet és két kultúra kapcsolatainak feltárása. A könyvre tett reklámszalag ennél is többet bewohnten Gebiete Österreichs-Ungarns seinen Ausdruck fand." Mindebből világos, fűzi hozzá Bittner : „alle den Mittelmächten vorgelagerten Staaten hatten also ein Angriffsziel, dessen Erreichimg durch gemeinsames Vorgehen gegen die Mitte nahelag, wärend die Mitte . . . eines solchen Angriffszieles entbehrte. Die politische Richtung der Mittelmächte musste somit auf Ruhe und Bewahrung, die der Aussenmächte auf Unruhe und Veränderung gerichtet sein." S így a felelősség főrésze Szerbiát, mint végrehajtó tényezőt, Oroszországot pedig mint felbujtó tényezőt illeti. Azután következik Franciaország felelőssége és a többi érdekelt, „támadó céllal" bíró félé. (Bittner i. m., 187. 1.) 1 Paris, 1936. VI, 267 1. 2 I. m., VI. 1. 6*