Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58

80 BAI1ÁTH TIBOR. kodott nemzeti egyéniségének megőrzéséhez."1

Ugyanez a szerző másutt kifejezetten úgy mondja, hogy Ausztria-Magyarország azért dőlt össze, mert uralkodói hűtlenek lettek az ausztriai eszméhez.2

André Robert szerint ,,a Habsburgok kétségtelenül annyi hibát és oly sok tévedést követtek el, hogy bizony őket kell elsősorban felelőssé tenni uralkodóházuk romlásáért ; de viszont ez nem lehet ok arra, hogy a kultúra szolgálatában végzett nagy munkájuk felett szemet húnyjunk".3 Róbert, ezt teljes joggal jegyezheti meg, mert egyes cseh történetírók olyan útszéli hangon nyilatkoznak a Habsburgokról, amilyet tudományos munkákban ritkán találhatunk s ami emberileg is sértő. Prokes könyvéből például ilyen jelzőket szedhetünk össze : „Ferenc József hosszú élete nem volt egyéb, mint hazugságoknak és furfangoknak szövedéke, melyekkel a legszentebb nemzeti érzelmekből űzött gúnyt ... A Habsburgok minden időkben kitűntek sötét és undorító hálátlanságukkal."4 Csak Aulneau képvisel más nézetet a felelősség kérdésében : nyíltan megmondja, hogy bizony a nemzetiségek döntötték össze a Dunatáj politikai épületét.5

Sőt azt is elismeri, hogy ebben a romboló munkában a franciáknak is részük volt, tehát őket is terheli a felelősség.6

Ettől a különvéleménytől eltekintve, a francianyelvű történetírásnak erre a kérdésre vonatkozó nézetét abban foglalhatjuk össze, hogy a dunai táj régi politikai szervezetének felbomlásáért elsősorban a Habsburgok, majd 1867-től kezdve velük együtt a magyarok viselik a felelősséget.7 A végső kifejlés, a felbomlást közvetlenül előkészítő aktus, a világháború felelősségének tekintetében is nagy változáson ment keresztül a francianyelvű történetírók 1 Les problèmes de l'Europe danubienne, 5. 1. 2 La Petite Entente et l'histoire, 396.1. Ugyanígy fejezi ki magát Un grand Européen : E. Benes e. művében, 38. 1. 3 I. m., 586. 1. 4 J. Prokes : Histoire tchécoslovaque. (Prague, 1927.) 296., 145. 1. 5 I. m., 616. 1. 6 „Parlons nettement et osons dire qu'elle [la France] est en partie responsable de la disparition de l'Autriche-Hongrie." I. m., 614. 1. 7 Szándékosan időztünk a kiegyezésre vonatkozó vélemények felsorakoztatásánál ilyen hosszasan, hogy végül rámutathassunk arra, milyen égető szükség volna egy alapos és ügyes magyar történelmi tanulmányra, mely francia nyelven foglalkoznék e teljesen levegőben lógó szemlélet kritikájával és feltárná a külföld előtt a magyar történetírás álláspontját.