Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58

A DITNAI TÁJ A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁS TÜKRÉBEN. 77 azonban nem fogta fel helyesen az ausztriai eszmét, nem volt tekintettel évszázados gyökerekre és így derékba törte azt az évszázados fejlődést, ami talán éppen akkor hozta volna meg régóta várt gyümölcseit.1

II. Józseffel gyakorlatilag elvégződvén az ausztriai eszme, Hormayr báró mozgalma, mely szellemi szövetséget akart létrehozni az ausztriai intellektüelek és államférfiak között egy osztrák patriotizmus létrehozására, már kudarccal járt. Itt jegyezzük meg, hogy az orthodoxabb francia nézet, melyet főleg Aulneau és Ancel képvisel, még nem tudott az ausztriai eszméről. Ezért ez utóbbi táborba tartozó historikusok szerint a Monarchia sohasem volt jó politikai szervezet. Aulneau például ezt írja : ,,A győzelmes Ausztria 1528 [!] után megkezdte a középeurópai néptöredékek elnyomását, ahelyett, hogy azok szétszórt részeit a föderalizmus szilárd kötelékével egybefűzte volna. Olyan hódítási vállalkozás volt ez, melynek nem sikerült Európa közepében sem politikai, sem pedig néprajzi egységet kialakítania. Tény, hogy Ausztria nem tudott az ölében hordozott nemzetiségek problémáinak megértéséig felemelkedni."2

„А XVII. [!] század óta", mondja Ancel, „attól a naptól kezdve, amikor a Habsburgok alpesi területükből kimozdultak, hogy kezüket a magyar királyságra rátegyék, Ausztria-Magyarország [!] története egy külső, török ellen viselt és egy belső, szlávok ellen viselt háborúban összegezhető. Szinte azt mondhatni, ez volt a kettős Monarchia kettős keresztes háborúja . . . Mindig egy és ugyanaz a központosító törekvés jutott kifejezésre s az főleg az Osztrák-Magyar Monarchia keretében élő szlávok és oláhok ellen irányult."3 1867, az osztrák-magyar kiegyezés a gyakorlatilag már II. József korában elbukott ausztriai eszmének pályafutását jogilag is lezárta. Ez a nem reális politikai erők, hanem egy sajátságos lélektani helyzet — Beust tájékozatlansága, Erzsébet királyné befolyása4

— által létrehozott szerződés ugyanis a polyglott Monarchiát két részre szakította és egyik felében a német, a másikban a magyar kisebbség hegemóniáját teremtette meg. Ezentúl a Monarchia kerete a régi hivatás helyett két nemzeti állam kialakításának lett a gyámolítója, a szláv-oláh többség rovására. „Bécsben és Budapesten egyaránt azt vélték", mondja Muret, „hogy az 1867-es 1 Robert i. m., 84. 1. 2 Aulneau i. m., 616. 1. 3 J. Ancel, Le Monde slave, 1930. 414. 1. 4 Recouly i. m., 63. 1.