Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58

A DITNAI TÁJ A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁS TÜKRÉBEN. 75 mely arra szolgált, hogy az osztrákok a dunai hajózásra a folyam egész hosszában rátehessék kezüket. A Duna körül fölépült Monarchia „politikai monstrum" volt és súlyosan tévedett Himly, amikor munkáját azzal fejezte be : ,,Si l'Autriche n'existait pas, il faudrait la créer dans l'intérêt de l'Europe."1 Ancel véleménye azonban nem kizárólagos, s mintha ismét növekednék azok száma, akik a régi Monarchiát földrajzilag nagyon is kerek egységnek fogják fel. Ezek közül való Recouly is, aki repülőgépről szemlélődve így írja le a táj morfológiáját : „Ahogy elérjük a nagy dunai medencét, melynek természetes határait az Alpok, a csehországi hegyek és a Kárpátok alkotják, azonnal szembeötlik ennek a tájnak földrajzi és gazdasági egysége. Ha vannak olyan országok, amelyeknek együtt kell élnöik és egymással kell kereskedniök, akkor azok bizonyára e medencét alkotó országok."2 Történeti szükséglet volt-e a Habsburg-monarchia ? — ez a második nagy kérdés. A régi nézetet, hogy Ausztria-Magyarország ügyes házassági politika eredménye s nélkülöz minden belső összefüggést, sokan vallják még ma is. Ezek szemében a Monarchia „mesterséges mozaik", s mint természetellenes alakulat önmagától hullt szét elemeire.3 Újabban azonban mind többet és többet beszélnek egy bizonyos „ausztriai eszméről" (idée autrichienne, idée de VAutriche), mely alatt a dunai táj önmagukban erőtlen népeinek — elsősorban cseheknek, magyaroknak és osztrákoknak — érdekközösségét értik, s amelyet a Monarchia idején (1526— 1918) a Habsburg-dinasztia volt hivatva képviselni. Úgy vélik tehát, hogy a történelem által előírt közös államnak hivatása szerint békésnek, liberálisnak, türelmesnek, a nemzetiségi elvet tiszteletben tartónak kellett volna lennie.4 Ebből az új szempontból most nagy egyetértéssel állapítják meg, hogy a Monarchiát történeti szükséglet hozta létre. Kelet-1 J. Ancel : La géographie de la Petite Entente. Le Monde slave, VII. 1930. 409., 410., 412. 1. 2 R. Recouly : François-Joseph. Le crépuscule d'un empire. (Paris, 1936.) 7. 1. 3 J. Calmette : L'élaboration du monde moderne. (Paris, 1934.) 197., 525. 1. — B. Mirkine-Guetzevitch & A. Tibal: L'Autriche. (Paris, 1932.) 13. 1. — A. Chmelar : Le problème autrichien et l'Europe centrale. Le Monde slave, V. 1928. 411. 1. — H. Hauser : La nouvelle carte économique. Le Monde slave, I. 1924. 46. 1. 4 Aulneau i. m., 616. 1. —- L. Eisenmann : Un grand Européen : Edouard Benes. (Paris, 1934.) 38. 1. — L. Eisenmann : La Petite Entente et l'histoire. Le Monde slave, VII. 1930. 391. 1. — A. Robert i. m., 11. 1.