Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58

A DITNAI TÁJ A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁS TÜKRÉBEN. 69 elhivatottságát. E szlavofil-hungarofob iskola propagandájának eredménye meglátszik a Szövetséges és Társult Főhatalmak úgynevezett Kísérő levelében is, ahol tényként van megállapítva a kettős Monarchia imperialista politikája és Magyarország felelőssége a világháború kitöréséért. Meglátszik ez a béketárgyalások lefolytatásának irományaiban is, ahol csakis ez a történetszemlélet jutott kifejezésre, mely egyik jogcíme lett országunk megcsonkításának.1 Ezt az 1919 előtt kialakult történetszemléletet kellett előbb elemeznünk, hogy annak háború utáni utódját okaiban jól megérthessük. II. 1920-tól 1935-ig. 1. Az új tudományos szervezet. A háborút befejező békék Európában olyan mélyreható változásokat hoztak létre, amelyeknek fenntartását egyedül a zsákmányban részesültek szoros együttműködése teszi lehetővé. Az ismert mondás, amit Poincaré szájába adnak, hogy Franciaország sorsa ezután a Dunánál, a Visztulánál meg a Rajnánál dől el, mindennél jobban jellemzi ezt a kényszerű szolidaritást. A francia történettudomány szervezete tehát még jobban hozzásimult az 187l-es tudománypolitikai elvekhez. A főiskolai szervezetben mindenek előtt további nagy haladást tett a szlavisztika. A Sorbonneon a dunai táj történeti tanulmányozására a csehszlovák kormány tanszéket állított, majd megalapította a jugoszláv kormány támogatásával a Szláv Tudományos Intézetet, melyre ezidén újabb emeletet húznak. Haladást tett a szlavisztika a Keleti Nyelvek Főiskoláján, Lyon, Strasbourg stb. egyetemén is. Az oláh kormány, a szláv ügyek szolidárisa a sorbonnei oláh intézet mellett, Páris közelében, Fontenay-aux-Roses helységben történeti intézetet is létesített, legújabban pedig a Centre Universitaire de la Méditerranée keretében, Nizzában újabb tanszéket állított. Ez alkotások mellett az a szerény eredmény, hogy a Keleti Nyelvek Főiskoláján a magyar nyelvtanítást is bevezették, szinte teljesen elenyészik, csakúgy, mint az 1928-ban felállított Magyar-Francia Egyetemi Tájékoztató 1 A béketárgyalásokon magyar tag nem vehetett részt. A tárgyalások menetéről Hunter Miller naplót készített, melyet több kötetben „My diary of the Conference of Paris with documents" címen közrebocsátott. A napló magyar vonatkozású részének fontosabb szövegeit Czakó István kijegyezte és „La vérité sur les délibérations préliminaires du traité de Trianon" (Budapest, 1934.) címen közzétette.