Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58

66 BAI1ÁTH TIBOR. de amelyeknek valójában semmi közös összekötő mozzanatuk nincs, sem a nyelv, sem az érzelmek, sem pedig az érdekek azonossága."1

Ernest Denis a Habsburgok csehországi szereplését most így látta : ,,A Habsburgok története Csehországban 1526 óta nem egyéb, mint esküszegéseknek és árulásoknak szakadatlan sora. A Prágában uralkodó Habsburgok közt egy sincs, aki ne lett volna népének ellensége, ostoba és következetes ellensége. A nemzeti élet könyvében mindegyik nyomát hagyta otromba s véres kezének."2 A Monarchiában a szlávokat általában igen elnyomták. Beust szándéka például saját kijelentése szerint az lett volna : „Die Slaven an die Wand drücken".3 E tekintetben „sem Ausztria, sem pedig Magyarország nem fontolta meg bürokratikus és rendőri kormányzatának hiábavalóságát és tehetetlenségét ; egyiküknek sem volt érzéke a rájuk váró hivatás iránt, amely a két ország [föderatív] átalakítása után azok közös boldogságát és tartósságát hozta volna gyümölcsül".4

Fournol szerint „Ausztria sohasem volt a Birodalom nemzetei békéjének és szabadságának biztosítéka : minden népe ezt bizonyítja, csak a magyarok nem, akik Kelet fényes poroszai. Ausztria csak a német imperializmus nagyravágyó támogatója volt és a népeket, valamint az egész világot belevitte egy birodalmakat szerző háborúba".5

De ha a szlávok követeléseit kielégítjük, akkor a Monarchiát le kell rombolni ! „Le fogják rombolni Közép-Európa régi erődítményét, melyet nagy, erős kövekből építettek és amely oly nagy történelmi emlékeket idéz elménkbe. Bizony le ! A germanizmusnak ezt a bástyáját le kell rombolni . . . Sokkal jobb ezt azonnal elintézni, amíg jó építőkövei felhasználhatók arra, hogy belőlük egy új épület emeltethessék, amely modernebb, jobban megszervezett erőd lesz és melynek bástyái meg tudják majd állítani a germán erőket, melyek útban vannak a világ meghódítására."6 A dunai táj francia történetszemlélete most már minden útról a politikába torkolt s általánossá vált a történészek és közírók között az a nézet, hogy a nemzetiségek követelései 1 Közli Léger i. m. 4. kiadásának előszavában, V. 1. 2 J. Werstadt i. m„ 202. 1. 3 H. Jelinek : Histoire de la littérature tchèque de 1850 à 1890. (Paris, 1933.) 113. 1. 4 В. Auerbach : Les races et les nationalités en Autriche-Hongrie. (Paris, 1898.) 487. 1. 5 Fournol i. m., 261. 1. 6 Osusky & Chopin : Magyars et Pangermanistes. (Paris, 1918.) 144. 1.