Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58

A DUNAI TÁJ A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁS TÜKRÉBEN. 61 írja a tótok történetét (,,La question d'Autriche et les Slovaques", 1917) és történetükre alapított követeléseiket rendszerbe foglalja. Nagyszerbia, vagy franciásabban Délszlávia története, mely 1871 után kissé késett, Szerbia katasztrófája után egyszerre több kiváló historikus feldolgozásában is ismeretessé vált. A legalapvetőbb munkát itt is Ernest Denis végezte. Az ő „La Grande Serbie" (1915) című műve a délszlávok első teljes története. E mű hangsúlya az 1871 után kezdődő korszakra esik és utolsó fejezete a nagyszerb követelésekkel foglalkozik. Ez lett minden további délszláv propaganda alapja és egyben a szerb imperializmus igazoló irata. 1915 márciusában Franciaország „szerb-napot" rendezett és rendelettel írta elő, hogy minden városban mondjanak beszédet, minden iskolában tartsanak előadást Szerbiáról és történetéről.1 A szerb-nap előadásai közül számos nyomtatásban is megjelent, köztük a szervező Victor Bérard előadása : „La Serbie et son histoire", valamint Albert Mathiez-é, a Sorbonne későbbi jeles történettanáráé : „La Serbie et la grande guerre européenne". Jean Vie szerint utóbbi a nap legkiválóbb irodalmi alkotása. Nagyobb munka Pierre Lanoux kötete : „La Yougoslavie" (1916), mely a délszláv egység történeti szerepének eddig második legterjedelmesebb francianyelvű expozéja. Említsük még H. Hinkovitch füzetét : („Les Croates sous le joug magyar" 1915), valamint a délszlávok kultúrájáról, történetéről és politikai törekvéseiről Bibliothèque yougoslave címen indított sorozatot, melyhez hasonlót később minden nemzetiség adott ki, együttesen pedig a Les problèmes nationaux de V Autriche-Hongrie gyűjteményt. A szerbek rendkívül heves propagandája mögött kevéssel maradt el a háborúba még be sem lépett Románia irodalmi propagandája. A román törekvéseket főként Georges Lacour-Gayet, a „Comité franco-roumain" elnöke gyámolította, aki maga is írt egy füzetet „Les Roumains de Transylvanie sous le joug magyar" (1915) címen. A mozgalom legfanatikusabb képviselője és tényleges vezetője azonban Nicolas Jorga — franciásan Yorga, majd Iorga — jelenlegi bukaresti egyetemi tanár volt. Kétkötetes „Histoire des Roumains de Transylvanie et de Hongrie" (1915/16) című munkáját „Histoire des relations entre la France et les Roumains" (1918), majd „Droits des Roumains sur leur territoire national unitaire" (1919) címen két újabb követte. Az Erdélyre vonatkozó követelések legmélyebb történeti beágyazását — római kezdettől 1 J. Vie i. m., 416. 1.