Századok – 1937
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58
A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871—1935). I. közlemény. I. 1871-től 1919-ig. 1. A tudományos kutatások megindulása (1871—1914). A francia történettudomány a dunai táj múltja iránt az 1871-es katasztrófa után kezdett komolyabban érdeklődni. Ekkor ugyanis a Madame de Staël által elterjesztett vélemény : „Németország az elvont gondolat hazája", mint felhő a szélben, hirtelen szertefoszlott s a franciák belátták, hogy Németország egyúttal kemény katonáknak és reálisan számítani tudó politikusoknak is hazája.1 Az sem volt többé kétséges, hogy Franciaország Németországgal szemben egymaga elégtelen erőt képvisel, azaz Franciaországnak szövetségesekre van szüksége, ha a frankfurti békében szentesített alsóbbrendű helyzetét meg akarja változtatni. Ez a gondolati háttér — szövetségesek keresése — szülte azt az első komoly történetíró nemzedéket is, amely Németország keleti határán, jelesül a dunai tájon élő népek múltjának áttanulmányozását tűzte ki célul, keresve bennük az „antigermán koefficienst".2 Ez az indítékaiban világosan megállapítható érdeklődés a század fordulója felé, amikor a német Weltpolitik és a Neumann-féle Közép-Európa rohamosan kezdett kibontakozni, mind jobban és jobban megrősödött. Az új célkitűzésű francia történetíró nemzedék vezető alakja Ernest Denis (1849—1921) volt, a Sorbonne tanára, 1 La science française. (Paris, 1933.) II. 437. 1. 2 V. ö. E. Fournol : De la succession d'Autriche. (Paris—Nancy, 1918.) 267. 1. — Ez a politikai koncepció a francia történetben mélyen gyökerezik. Amióta ugyanis a nemzeti államok kialakultak, a XV— XVI. század fordulója óta, Franciaország kontinentális külpolitikájának egyik vezető eszméje mindig az volt, hogy Németország keleti szomszédjai között keressen szövetségest, hogy a corpus Oermanicum nagy tömegét több oldalról lekösse s így biztosíthassa az „európai egyensúlyt". Ilyen keleti szövetséges volt Lengyelország, Törökország, Svédország, Omszország, stb. (Les bases de la politique extérieure de la France. Paris, 1933. 24. 1.)
