Századok – 1937

Pótfüzet - HEGEDÜS LORÁNT: Lord Beaconsfield politikai ügynökének jelentései gróf Andrássy Gyula és Tisza Kálmán politikájáról a keleti válság idejében 576–616

[65] BE ACONSFIELD ÜGYNÖKÉNEK JELENTÉSEI. 583 levélbeli jelentés, valamint a 35. jelentésben ismételt sürgöny. Ezekből világosan kitűnik nemcsak az, hogy Tisza mindenben fedezi Andrássy Gyula politikáját, hanem az is, hogy rendkívüli ügyességgel igyekszik az angol barátságot megtartani. E tekintetben odáig megy Tisza, hogy szavainak gondos megválogatásával azt a látszatot akarja kelteni, mintha Anglia nem eléggé iparkodnék abban a törekvésében, hogy Ausztria-Magyarország közreműködését megnyerje valamely Oroszország elleni föllépésre. Nevezetesen május 21-én Monson azt jelenti Sir Henry Elliott-nak Bécsbe, hogy előtte való nap este fél kilenc órakor egyenest Londonba sürgönyzött s bizalmasan azt jelentette, hogy Tisza Kálmán, a magyar miniszterelnök, előtte Suvalov grófnak, a cár küldöttének a küldetéséről beszélt és panaszkodott, hogy a Monarchia akcióját mindig az hátráltatta, hogy a brit kormány állandóan visszautasította annak határozott kijelentését, miszerint bizonyos eshetőségek beáltával Anglia kész háborút indítani Oroszország ellen ; és hátráltatta az az aggály, hogy Anglia Ausztriát cserbenhagyhatja és külön megállapodásra juthat Oroszországgal. Az angol ügynök erre azt felelte, nem értheti meg, hogy őnagyméltósága miként teheti föl az angol királynő kormányáról, hogy nagy hadi készülődéseket csak a látszat kedvéért tenne és még kevésbbé azt, hogy egyáltalában fölmerülhessen az a kérdés, hogy Anglia elpusztítana egy olyan hatalmat, amellyel szövetséget kötött. E főfontosságú okmány az egész helyzetet vakító világosságba helyezi. Tisza 1878 május 21-én teszi ezt a közlést Monsonnak, holott Andrássy Gyula már 1877 január 15-én megkötötte a budapesti konvenciót Oroszországgal. Éppen ennek a konvenciónak az eredménye lesz azután az, hogy Gorcsakov a berlini kongresszust megelőzőleg Anglia és Ausztria-Magyarország legnagyobb ellenségét, Ignatiev tábornokot, kit az európai diplomáciában ,,a hazugság atyjának" neveztek, Bécsbe küldötte és ő ott 1878 március végén át is adta azt az emlékiratát, amely Oroszország és a Monarchia megegyezésére vezetett. Ez tehát majd két hónappal előzte meg Tisza Kálmánnak Monson előtt tett és Angliára vonatkozó, nagyfontosságúnak elismert nyilatkozatát. Viszont Tisza szavainak angol értelmezése azért bírt nagy fontossággal, mert az azóta kiadott és Seton Watson által hitelesen magyarázott angol-orosz tárgyalások mind a kiil-, mind a belpolitika szempontjából ekkor jutottak a legválságosabb stádiumba. Ma már tudjuk, hogy Viktória királynő határozottan a háború mellett állott és Disraeli nem egyszer el-