Századok – 1937

Szemle - Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város egyházainak; iskoláinak és közművelődésének története. Ism.: Szabó István 494 - Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város gazdaságtörténete. Ism.: Szabó István 494

494 szemle. keretekbe kívánkoznak. így pl. a hortobágyi számos eltűnt középkori település a magyar nép történetéhez, a határperekben-léptennyomon előbukkanó erek, tavak pedig a magyar föld szinte teljesen ismeretlen múltjához nyújthatnának fontos adatokat. A harmadik tanulmány, „Debrecen élete a XVII. sz. eleji főbírói számadások tükrében", szintén szoros kapcsolatban van Z. régebbi munkásságával. Már kétízben dolgozott fel a XVII. sz. második feléből származó számadásokat s most az eddigieknél régibb, 1611/18-ból való elszámolások alapján rajzolja meg a debreceni városi háztartás századeleji képét. A várost súlyos feladat elé állította az a helyzet, hogy az erdélyi, hódoltsági és királyi terület találkozásában háromfelé volt kénytelen adózni ; e nagy szükségletet kielégítő gazdálkodás erőfeszítései rendkívül tanulságosak. A könyv, e két új tanulmányával, ha talán új színt nem is jelent Z. oeuvrejében, kétségtelenül értékes gyarapodása a Debrecen múltjával foglalkozó irodalomnak. Juhász Lajos. Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város egyházainak, iskoláinak és közművelődésének története. (Kiskun-Halas város története oklevéltárral. III. rész.) Kiskunhalas, 1936. 8°. 142 1. — U. az : Kiskun-Halas város gazdaságtörténete. (Kiskun-Halas város története oklevéltárral. IV. rész). Kiskunhalas, 1935. 8°. 131 1. A kiskunhalasi születésű szerző felsőipariskolát végzett, évtizedek óta építőipart folytat s a Duna-Tiszaközön számos kisebb-nagyobb épületet épített fel. Már életének ötvenedik éve felé járt, mikor 1924-ben „Adatok Kiskunhalas város történetéhez" címen kiadott könyvecskéjében bejelentette, hogy szülővárosa történetét teljes egészében fel óhajtja dolgozni s ehhez a munkához kis könyve csupán az egyik előkészítő, adattári részletmunka kíván lenni. Folyóiratunk a mimkáról, melynek írója többnyire önműveléssel képzett helytörténészeink között is sajátos helyet foglal el, jóindulatú bíztatással szólott s azt a reményt fejezte ki, hogy a szerző „munkakedve meg fog küzdeni a nehézségekkel és szép tervét úgy váltja valóra, hogy az a történettudománynak hasznot jelentsen". (Századok, 1924. 777 1.) Csaknem másfél évtized mult el azóta s a szerző immár hetedik kis kötetét bocsátja közre, valamennyit saját kiadásában. A három adattári rész után feldolgozásra került a sor s ebből is hasonló részletezéssel már négy rész jelent meg. A két utolsó — most előttünk fekvő — kötet a város kultúr- és gazdaságtörténetét tárgyalja s azt hisszük, hogy az egész munkát be is zárja. A nem mindennapi írói vállalkozás tehát eljutott a végéhez s már ez sem lekicsinylendő eredmény. De megbecsülendő az a történettudomány szempontjából is, mert egyik alföldi kis városunknak a múltját oly részletességgel tárja fel, mint legfeljebb Galgóczy Károly monográfiája Nagykőrösét. A két munka között három évtized távolsága áll s ha ezt a távolságot a történettudomány fejlődése szempontjából a kiskunhalasi monográfián nem is érzékelhetni eléggé, ezért helytörténetírásunkat egészében kell elmarasztalni, mely tudományunk fejlődésével ösztönző indítások ellenére sem tudott megfelelő lépést tartani. A millennáris helységmonográfiákhoz képest például egyenesen visszaesést kell megállapítanunk a hasonló újabb monográfiáknál, amelyeket a tudományhoz már csak igen vékony, laza szálak kötnek, de szélesen hömpölygő áradattal öntve el társadalmunkat, rendszerint egyre jobb és egyre meztelenebb üzletnek bizonyulnak. N. munkája ezeknek a díszes, aranyos kötésű, különféle cikkekből és más-más szerzőktől ötletszerűen összesorozott