Századok – 1937

Történelmi irodalom - Szabó István: Ugocsa megye. Ism.: Wellmann Imre 473

történeti irodalom. legnagyobbrészt a hegyek, erdők védelme alatt zavartalanul gyarapodó rutén elemből pótlódott. A kívülről jövő csapások alatt és nem természetes, belső okokból megfogyatkozott síkvidéki magyarság hézagaiba ellenállhatatlan erővel nyomul be a hegyvidéki bölcsőjéből lezúduló ruténség s mire eljön a XVIII. sz. utolsó negyede, már a síkság falvaiban is túlsúlyra jutott a rutén elem, a magyar parasztság arányszáma a két századdal korábbi 77%-ról 37%-ra zuhant vissza. Egészen elnagyolt vonásokban ez Sz. népesedés- és nemzetiségtörténeti kutatásainak eredménye, így vezet Ugocsa megye magyarságának életútja az első megtelepüléstől a Trianonban megpecsételt kisebbségi sorsig. A magyar elem, mely a megye legnagyobb részében döntő, mindenekfelett való mértékben vette ki részét az emberhez méltó élet feltételeinek megteremtéséből, két viharos század pusztítása közepette önhibáján kívül kénytelen volt lépésről-lépésre másoknak átengedni félezredéves munkával kiépített kultúr talaj át. A magyarság és a nemzetiségek arányának ilyen eltolódása nagyjából már a XVIII. sz. végével lezárult ; itt véget ér Sz. előadása is, noha az 1828. évi összeírás adatai kétségtelenül igen tanulságos keresztmetszetét adhatták volna a népi erőknek a nemzetiségi mozgalmak hajnalán. Igaz, hogy bizonyos fokig lezárást jelent maga az úrbérrendezés is, belőle új fejlődés csírái bontakoznak ki, aminek ábrázolása, különösen társadalomtörténeti szempontból, már nem volt a szerzőnek feladata. A népiségtörténet a maga teljességében — ideértve a társadalmi, gazdasági és szellemi fejlődés összefüggő, harmonikus rajzát is — nem születhetik meg egyik napról a másikra, kibontakozását maga Mályusz is csak a „Magyarság és nemzetiség" két sorozatából tartja lehetségesnek, melyek másodika a néprészek életét tükröző összefoglalásokon kívül népiségtörténeti és nyelvészeti módszertant is foglal majd magában. Sz.-nak egyelőre csak az lehetett a feladata, hogy elénk tárja a különböző népi erők közt idők folyamán bekövetkezett eltolódásokat, mégis — s ezt örömmel emeljük ki — már tovább is haladt egy lépéssel: nemcsak történeti demográfiát nyújt, hanem ahol erre alkalma nyílik, kivált az 1570 körüli és az 1775-i időkről adott keresztmetszeteiben, jellemző képet fest a megye társadalmi és gazdasági viszonyairól is. Főként az újkori paraszttársadalom rajza tarthat számot érdeklődésre új adataival és új megállapításaival : ez éppúgy alkalmas további ráépítések vállalására, mint a kötet második részében közzétett megszámlálhatatlan, s miként a szerző joggal jegyzi meg, még éppenséggel el nem használt adat is. Egy-egy ugocsamegyei falu eljövendő monográfusa mérhetetlen hasznát veheti Sz. nagy fáradsággal összegyűjtött személy- és földrajzi név-anyagának : a családnevek kontinuitásából megállapíthatja, melyek voltak a tősgyökeres családok, nyomon követheti gyarapodásukat, terjeszkedésüket ill. fogyásukat, elszegényedésüket, elköltözésüket, megtudja, kik voltak az új beköltözők, milyen sors várt rájuk, hogyan duzzadt fel a lakosság a török hódoltság terjeszkedése nyomán s hogyan