Századok – 1937

Értekezések - SZILÁGYI LORÁND: Az Anonymus-kérdés revíziója (egy hasonmással) - 1–51

38 SZILÁGYI LORÁND. Az in perpetuum-formula II. Ince (1130—1143) óta lett a pápai oklevelek szerves része. Ekkor vált véglegessé az „ünnepélyes" és az „egyszerű" privilégiumok (privilégia maiora, privilégia minora) kettős csoportja, melyek közül — mint ismeretes — az ünnepélyes privilégiumnak inscriptioformulája így végződött : in perpetuum, míg az egyszerűeké : salutem et apostolicam benedictionem.1 Az in perpetuum-formula a francia királyok okleveleiben VII. Lajos (1137—1180.) alatt lett általánossá.2

Rendszerint ilyen formában : omnibus in perpetuum. Gyakran azonban így is : universis Christi fidelibus tam posteris quam presentibus in perpetuum. Azonban az is előfordul, hogy az in perpetuum szavakat nem előzi meg inscripto, tehát közvetlenül a király címe (intitulatio) után következnek.3 Az in perpetuum mint a protocollum befejező része a magyar királyok okleveleiben először4

III. Béla alatt tűnik fel,5 és pedig sajátságos módon éppen abban az oklevélben, mély a Crouatia alakra az első megbízható adatot tartalmazza : 1 R. Thommen—L. Schmitz-Kallenberg : Urkundenlehre. (A. Meister: Grundriss der Geschichtswissenschaft Bd. I. Abt. 2.) 94. 1. 2 „La suscription des diplômes de Louis VII dont l'effet devait être perpétuel est généralement suivie d'une adresse à l'universalité des fidèles terminée par la formule in perpetuum ... Ils se rencontrent déjà dans certains actes de Louis VI, mais leur place n'est pas encore fixée, et ils y figurent dans le dispositif ou dans les clauses finales." A. Giry : Manuel de diplomatique. (Paris, 1894.) 744. 1. 3 Fülöp Ágost korából példa : 1190 : Philippus Dei gratia Francorum rex omnibus in perpetuum. (Delisle No. 310. és Ар. 499. 1.) 4 II. Béla 1135. évi oklevelét, Kr. j. 59., melynek hitelessége már régebben kétségbe vonatott, Pauler (i. m. I. 474. 1.) védelme dacára sem tarthatjuk hitelesnek. Nemcsak tárgyi okok mondanak ennek ellent (mint például Lampert ispán feleségének neve, melyet Pauler sem tudott megnyugtatóan megmagyarázni), hanem zavaros pecsételési záradéka is és több olyan formula, mely csak jóval később tűnik fel okleveles gyakorlatunkban. Az oklevélnek egyébként csak újkori átiratai ismeretesek. 6 Ld : Szentpétery I. : Magyar oklevéltan. 63. 1. Provenientiájáról u. o. 64. 1.