Századok – 1937

Történelmi irodalom - Szabó István: Ugocsa megye. Ism.: Wellmann Imre 473

történeti irodalom. 479 séges — a nevekre építő vizsgálódásnak minden nehézségét kiküszöböli. Az első nehézségen : a források és a névsorok hézagain bizonyos fokig már az anyaggyűjtés teljessége segíthetett. Felfelé a falu társadalmi képét jól kiegészítheti a községről (vezeték- és előnevükben) nevezett (tehát a XIV—XVI. sz.-ban rendszerint még annak kötelékébe is tartozó) családok, továbbá a különböző időpontokban feltűnő birtokos és kisnemes családok (utóbbiakra 1670-től van adat) nevének összeállítása, úgy, amint az Sz. könyvének adattári részében található ; lefelé, az ideiglenesen felmentettekről s magáról az adózó parasztságról pedig minél számosabb s legkülönbözőbb természetű összeírások felhasználása. Ami a nemzetiségtörténeti szempontból értékesíthető forrásokat illeti, Ugocsa megye igen előnyös helyzetben van : középkori elszórt adatok után már 1567-ből rendelkezik egy átfogó dicanévsorral, azután pedig, egészen a XVIII. sz. elejéig, csaknem minden évből maradtak ránk dézsmalajstromok (a sík vidékről), melyek a többi forrásokkal együtt a dica-jegyzékek hézagainak kitöltésére, ill. az 1715. és 1720. évi összeírásig s az úrbérrendezésig terjedő idő áthidalására alkalmasak. Sz. valamennyit értékesítette névsorai összeállításában, s ezzel a hibaforrások zavaró hatását is lényegesen csökkentette. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egymáshoz időben közel eső, de más-más szempontból készült, pl. dica- és dézsmalajstromok, sőt hasonló természetű névsorok egybevetése is könnyen deríthet fényt a parasztságnak egyébként esetleg homályban maradó ' rétegeire vagy egyedeire : állandóan vagy átmenetileg adómentes jobbágyok neve így ismertté válik, máskor meg egy-egy nehezen olvasható vagy félreértett és rosszul leírt név nyeri el igazi formáját. Valamennyi névsor teljes közzétételére nem lehetett hely, Sz.-nak tehát meg kellett elégednie azzal, hogy a maguk egészében csak az 1567. és 1775. évi teljes névsort közölje, s e kettő között még a lehetőséghez képest 1—4 összeírást, a fennmaradó hézagokat az időközben felbukkanó nevek felsorolásával töltve ki. így a községenkint csoportosított adatoknak következetesen keresztülvitt rendszere alakult ki : elül a községnév a maga változataival, rövid történeti vázlat a falu sorsával, a falu nevét viselő, az egytelkes, armalista, majd a birtokos nemesek felsorolása, aztán a jobbágyságé, nemzetiség szerint csoportosítva, megjegyzések a XVIII. sz. végén használatos nyelvre vonatkozólag s végül a földrajzi nevek, mindannyi az eredeti írásmód szerint, a megfelelő évszám alatt, jegyzetek és pontos forrásmegjelölés kíséretében. Amikor így Sz. összegyűjtött adatait egész tömegükben, minden szépítgetés és elhallgatás nélkül a nyilvánosság elé bocsátja, ezzel, mint maga is mondja, jóformán a módszer területére korlátozza a kritika lehetőségét. A közzétett töméntelen mennyiségű név láttán mindenki kénytelen elismerni, hogy a szerzőt mindvégig a leplezetlen, kendőzetlen igazság objektív megismerése és feltárása vezette névelemzésen alapuló, kényes nemzetiségtörténeti kutatásaiban ; de az a mód is, ahogyan adatait megszólaltatja,