Századok – 1937

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: A római világ nagy válságának szemléletéhez 432–451

a római világ nagy válságának szemléletéhez. 451 nem használta fel Parker L. Laffranchi részletes tanulmányait.1

Az irreguláris csapatok kiemelkedése a római seregben (273. s köv. 1.) már a harmadik század elején kezdődő folyamat ;3 a romanizált illyreket és a római állameszmétől teljesen idegen germánokat nem szabad egy kalap alá fogni. Ezek különben is váltják egymást történeti szerepükben, amikor Róma fegyverei az örök várostól egyre távolabbi népek kezébe kerülnek, a végén a határokon kívüli zsoldosokhoz vándorolva, akik azután hatalomra kerülve, politikailag is megszüntetik a római államiságot a Nyugaton. — 278. s köv. 1. : a valutareformok kérdése több új részlettamilmány alapján íródott, de még mindig nem kielégítő. Gallienus óta úgyszólván minden császár alatt elkezdtek egy normális aprópénzt — az arany nemesfémtartalmát sohasem rontották —, de a személyzet megbízhatatlansága miatt legtöbb esetben minden következő kiadvány már könnyebb súlyban, mint az előző ; a korrupció e jele a IV. sz.-ban sem szűnik meg s az állami legális haszon egyre nagyobb fokozása járul még hozzá. — 283. 1. : a capitatio problémájához nem említi F. Lot tanulmányát (L'impôt de capitation sous le Bas-Empire romain, 1916) ; most Paulovics István idézett kommentárja az ószőnyi törvény tábláról hoz új adatokat, - 291. és 303. 1.: úgy, mint N. H. Baynes, Parker is azt véli, hogy Konstantinus kiforgatta a história menetét, amikor saját elhatározásából győzelemre segítette a kereszténységet. E felfogás lebecsüli az egyház óriási térfoglalását a harmadik század második felében és döntő győzelmét, melyet a Diocletianus-féle üldözések teljes sikertelensége és nyilvánvaló csődje számára hozott. — 239. s köv. 1. : A Krisztus-monogrammhoz a császár sisakján3 meg szeretném még említeni, hogy a szentpétervári és bécsi eziistmedaillonok (R. Delbrueck : Spätantike Kaiserporträts, 1933, Taf. 1, 11) a stiláris jegyek szerint ahhoz a nagy ticinumi ünnepi kiadványhoz tartoznak, amely 315-ben keletkezett. Mivel e verdében később egyáltalában nem véstek szembenéző császárportrékat, e datálás egészen szilárd s igen fontos a császár keresztény színvallásának sokat vitatott megítéléséhez. — 304.1. : a Sol-kultusz lassú halódásának 312 óta nem lehet más „constitutional significance"-a, mint a hirdetett vallási türelem, melyet Konstantin utódai feladtak. — 307. 1. : A szarmata törzsek neve nem argaragantes és limogantes, hanem arcaragantes és limigantes. Alföldi András. 1 L. Laffranchi : L'imperatore Martiniano ed il suo tempo (Rendinconti della Pontificia Accademia Romana di Archeologia 3. 1925), 351. s köv. 1. V. ö. már Riv. Ital. di Num. 1907, 54. s köv. 1. а V. ö. Germania, 19. 1935, 324. s köv. 1. 3 V. ö. Joum. Rom. St. 22. 1932, 11. s köv. 1. : Acta Arch. 5. 1934, 99. s köv. 1.