Századok – 1937
Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: A római világ nagy válságának szemléletéhez 432–451
444 alföldi andrás. mondatot külön kell elemeznünk, mielőtt elfogadnék állításait historiknmnak. Kétségtelenül a pogányság utolsó védelmezőinek ábrándképe a Severus Alexander larariumának ecsetelése (135. 1.) s nem historikum.1 Semmi okunk sincs rá, hogy Parkerrel (148. 1.) a vita Gordiani 25, 2 hamisított levelében igazinak vegyük a Serapammon nevet.2 Ugyanígy a Timesitheue „Misitheus" elnevezésének magyarázata (Lehmann nyomán) meghaladott álláspont.3 A vita Aureliani 18, 5 elbeszélés a libri Sibyllini tanácsainak üdvös hatásáról (196. 1.) szintén paraenetikus célú és nem lehet más, mint a rómavárosi pogányok utolsó harcának visszhangja a IV. sz. végén. Amit a História Augusta a Tetricus házáról regél Rómában, ugyané kategóriába tartozik.4 A História Augusta szerzőjének kitalálása а/. is,6 hogy Florianus féltestvére volt (213 214.1.) Tacitus császárnak. A Quadrigae tyrannorum sületlen maszlagolásai Proculus tyrannusról, Probus ellenfeléről (218. 1.) nem érdemelték volna meg a reprodukciót. Hamis a vita Probt 19. triumphus-leírása is,' ugyanúgy, mint. a Gallienus bevonulása szerint ecsetelt Aurelianus-féle triumplius részletei (205. és 218. I.).7 Ha Carinus úgy van leírva a vita Carini-ben, mint a bűnözés inkarnációja (224. 1.), annak nincs sok reális alapja : már Valerius Maximusnál és más exempte-gyűjteményekben olvashatjuk azokat a 'hires bűnöket', amelyeket az anonym szerző Carinusra rákent. Nem érdemel hitelt, ha a vita Probi 2, 1 azt állítja, hogy a bibliotheca Ulpia-t (s nem egy „Ulpian's library"-t, mint Parker [282.1.] tollhibából állítja !) Diocletianus thermáiba vitték át8 stb. Legyen szabad még néhány helyre felhívni а figyelmet, amelyek helyesbítésre szorulnak. — 5. 1. .-Antoninus Pius puis jelzőjében nem szokatlan személyi megtisztelést kell keresnünk, hanem az új vallásos 1 A Vita M. Ant. Phil. 3, 5 helye lehet e fikció kiindulópontja-V. ö. K. Bihlmeyer : Die 'syrischen' Kaiser zu Rom (1916), 120-s köv. 1. ; J. Geffcken, Hermes, 55. 1920, 282. s köv. 1. ; O. Seeck» Rhein. Mus. N. F. 67. 1912, 592. 1.; Ed. Meyer, Hermes, 52. 1917> 422. 1. stb. 2 V. ö. A. v. Domaszewski : Die Personennamen bei den Script. Hist. Aug. (Sitz.-Ber. Heidelberger Ak., phil. hist. Kl., 1918, 13. Abh.), 154. 1. 8 V. ö. A. v. Domaszewski, i. m. 85. 1. 4 V. ö. megjegyzéseimet : A Festival of Isis in Rome under the Christian Emperors of the IVth cent. (Diss. Pann. II, 7.). 46. 1. De v. ö. már A. v. Domaszewski : Die Topographie Roms bei den Scriptores Históriáé Augustae (Sitz.-Ber. Heidelb. Ak., phil.-hist. Kl. 1916, 7. Abh.), 10. 1. 5 E. Hohl : Vopiscus und die Biographie des Kaisers Tacitus (Diss. Tübingen 1911), 86. 1. ; kár, hogy Parker nem használta e kitűnő munkát. 6 E. Dannháuser : Untersuchungen zur Gesch. d. Kaisers Probus (Diss. Jena 1909), 81. s köv. 1. még próbálta ugyan egyes részeit menteni ; egészen felült a hamisítónak J. H. E. C'rees (The Reign of the Emperor Probus, 1911, 123. s köv. 1.) ' Persze ennek L. Homo is túlságosan nagy hitelt adott, (Essai sur le règne de l'Empereur Aurélien, 1904, 122. s köv. 1.) W. H.Fisher, Journ. Rom. St. 19. 1929, 143. 1., helyesen: „It is safer to regard this section as mostly, if not entirely, worthless". 8 A. v. Domaszewski, Die Topographie Roms etc. 9. 1.
