Századok – 1937

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: A római világ nagy válságának szemléletéhez 432–451

442 alföldi andrás. stein műveinek, Wissowa, Usener, Dieterich és mások műveinek elmellőzése sajnálatos itt. A germán mozgalomra nézve nem használta a szerző L. Schmidt „Geschichte der deutschen Stämme" с. alapvető művét, amelyből az 1. kötet (Die Ostgermanen, 1934) már megjelent második kiadásban is, teljesen átdolgozva. A „triginta tyranni" problémáinak tárgyalásában nagyon hiányzik H. Peter „Die sog. dreissig Tyrannen" с. művének (Abh. Sachs. Ak. d. Wiss., phil.-hist. Kl., l909) ismerete. A samosatai Paultis és Zenobia viszonyára (199. 1.) Reville munkája (1868) helyett Loofs könyvét kellett volna felhasználni, 1924-ből. Az agri decumates elvesztésére nézve (209. 1.) E. Norden „Altgermanien"-je az irányadó : ebben megtalálható az egész helyi irodalom is. A konstantinus-kori barbár mozgalmakhoz (307. 1.) viszont C. Patsch „Beitrage"-jei tehettek volna jó szolgálatot. Hogy lehet az, hogy Severus építkezéseire s általában a római művészetre gyakorolt keleti befolyásokra csak Pelhamot és Strongot idézi (77. 1.) ? Az urbs márvány-térképére csak H. Stuart Jones népszerű műve ad útbaigazítást ? Diocletianus salonai palotájáról (282. 1.) is többet tudunk már. A forráshasználat módját illetőleg Parker a fogyatékos irott hagyomány mellett rendszeresen felhasználta a pénzek adatait is. Ezzel sokat nyert az okfejtése ; kár viszont, hogy ott is „készpénz"nek veszi a hátlapok feliratait, ahol pedig legtöbbnyire nem reális tényekről van szó, csak a kormányzat opportunizmusának rózsaszínű vágyálmairól. így például, ha a pénzeken Concordia militum és Fides exercituum áll (36. 1.), az nem sikerekre vonatkozik, hanem vagy arra, hogy egy új császár a katonaság hűségére és egyöntetű állásfoglalására óhajtaná alapozni uralmát,1 vagy egyszerűen az derül ki, hogy e dolgok veszélyben vannak. Ugyanígy az Adventus •Augusti-t hirdető típusok (157. 1., 36. jz.) sem jelentenek igen sokszor többet, mint ígéretet ; közrejátszott ezeknél a császármegváltó fogalmának ideológiája2

is. Az Aequitas és Abundantia (158. 1.) sem a gabonaellátás javulását mutatják, csak ígéretet a római plebsnek s másoknak. A Restitutor orbis és a Salus provinciarum. Postumusnál (175. s köv. 1.) is csak captatio benevólentiae ; a Felicitas és Laetitia feliratai hajók képei körül nem a kalózok leküzdését igazolják, hanem minden jel szerint a mi karneválunk ókori előzményeül szolgáló egykori ünnep alkalmából keletkeztek.3 A Salvis Augustis felix Karthago ill. aucta Karthago a tetrarchia veretein (282. 1.) szintén nem jelent többet, mint a salvis Augustis aurea saecula videmus egy pannóniai lepényformán stb. Magától értetődik Mommsen óta az epigrapliiai anyag állandó nyomonkövetése. Ebben Parker néha nem éri el a kívánatos precizitást és teljességet. így pl. a 313. 1. 47. jegyzetében citált feliratok nem vonatkoznak arra, hogy Stat.ius Priscus 158-ban leverte a dákok lázadását (ld. 12. 1.), hanem Dessautól (ILS. 1092) lehetnek átvéve (aki még a CIL III 1299-et is idézi) e helytartó korhatározására.4 Más helyen (24.1. és 316. 1., 67. jz.) azt olvassuk, hogy dalmáciai rablókat olyan pannóniai eoÄors-okba osztottak be, melyek az utakat védték ; de a CIL III 8242 és 8266 feliratok közül egy moesiai ember-1 Alföldi, Röm. Mitt. 50. 1935, 44. s köv. 1. 2 Alföldi. Num. Közlöny 26/27. 1931, 34. s köv. 1. 3 Alföldi, Diss. Pann. II. 7, 46. s köv. 1. 4 Y. ö. Fr. Miltner, RE. ЗА, 2219.