Századok – 1937
Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: A római világ nagy válságának szemléletéhez 432–451
440 alföldi andrás. fokon, mint amikor I. Valentinianus sokszoros erődvonallal, nagyszabású stratégiai rendezéssel kínai falat vont a határokon ; de a betonalapra állított hatalmas falakat raffinált árokrendszerükkel és szellemes védőberendezéseikkel együtt nemcsakhogy áttörte a népvándorlás -— régen is sokszor elöntötték már a barbárok a dunai vagy rajnai provinciákat —, de el is söpörte nagyrészt. Másfelől viszont hiába illant el az alkotó ész és a történeti műveltség, hiába vesztette erejét a római kormányzati bölcseség ezeréves tradíciója, a finoman differenciálódott és vaslogikával felépített mechanizált államgépezet alkalmas volt arra, hogy Bizáncban még ezer évig tartani tudja a birodalom kereteit. A társadalomtörténet terén az italikus centrum süllyedése és a tartományok emelkedése jelzi azt a kettős folyamatot, amelyet az imént más távlatokban láttunk; mióta Rostovtzeff nagy áttekintése megjelent,1 nem nehéz ezt követni egészen az egy síkba préselt későrómai társadalmi rendszerig, amely felett végtelen magasságban trónolt a császár, nem is ember, hanem az isteni hatalom inkarnációja már. Az egész életet egy nevezőre hozták már ekkor s e nevező az imperátor lett. Már 200 körül Kr. u. a császár képében ábrázolják Krisztust Rómában2 és császári trónterem fényét öltik a bazilikák Constantinus óta magukra, stb. W. Weber „Die Vereinheitlichung der religiösen Welt" c. jelentős értekezésében3 nemcsak azt világította meg, hogy miként forrott ki évszázadok kohójában a vallások kusza tömegének egységesülése, hanem azt is, hogy e fenomén hogyan fonódott össze az élet egyéb oldalaival is. É nagy szimpüfikálás veszélyei is jól követhetők : egyhúros guzlán nem lehet Bethoven szimfóniáit eljátszatni.4 Sok olyan hosszmetszeti távlata van még e korszak történeti alakulásának, amelyek nélkül ennek képét elképzelni sem lehet. Egyik legjellegzetesebbje ezeknek az erőcentrum nagy tolódása Rómától a határok felé,5 amely tény a szenátus összetételének változásán tükröződik eleinte legmarkánsabban politikailag, de amikor e testület elveszti jelentőségét, az új erőforrásokat a lovagrend tagjainak származása mutatja meg és ezután a germánok emelkedése Konstantinus óta a római hierarchiában. Jeleztem már másutt,® hogy az erőcentrum nemcsak a határok felé tolódik, hanem át is lépi a IV. sz.-ban azokat és még messze a népvándorlás 1 M. Rostovtzeff : Gesellschaft und Wirtschaft im röm. Kaiserreiche (1930). 2 Erről a S. Sebastiano katakombáiban kiásott cella memoriae és a Praetextatus-katakomba falképei nyomán hamarosan írni fogok másutt. 3 Probleme der Spätantike (1930), 67. s köv. 1. 4 Azok szíves figyelmébe, akik a későrómai művészetben nem hanyatlást, hanem csak „mást" akarnak látni, mint a klasszikum. ' 6 V. ö. 25 Jahre Röm.—Germ. Komm. (1929) 11. s köv. 1. 8 Germania 21. 1937, 100. 1.
