Századok – 1937

Értekezések - FEKETE NAGY ANTAL: Településtörténet és egyháztörténet 417–431

42-t fekete nagy antal. amikor ugyanazon egyháznak több lelkésze is van, rendszerint az istentiszteleti nyelv alapján különböztetik meg őket. így pl. Eperjesen az uralkodó német nyelv mellett a magyaroknak és tótoknak már a középkor folyamán külön lelkipásztorai voltak.1

Az újkorban Korpona két temploma közül az egyik a német, a másik pedig a tót nyelvű lakosság lelki szükségleteit látta el.2

Az istentisztelet nyelve egyúttal megadja a községben uralkodó nyelveket, aminek az alapján következtetéseket vonhatunk le a lakosság nemzetiségére, vagy nemzetiségi megoszlására, sőt — pl. Korponán, ahol két nagy templom látta el a két nemzetiség lelki szükségletét és a magyaroknak csak segédlelkészük volt — a nemzetiségek arányára is. Az egyházi anyakönyveknek egyháztörténeti vonatkozáson túlmenő értékét már régebben is méltányolták mind településtörténeti, mind népiségtörténeti szempontból.3

Az anyakönyvek nemcsak a lakosság számadatait tartják nyilván, hanem egyúttal adatokat szolgáltatnak a családnevek elemzése révén a nemzetiségi megoszlásra, azonkívül a település minden oldalú változásaira, sőt segítségükkel több esetben még a lakosság összetételének eredői is meghatározhatók. A végrendeletalkotás nem egyházi célokból történik ugyan, de tekintettel arra, hogy a vagyonosabb nemesek és polgárok, főleg a középkor folyamán, legátum alakjában rendszerint megemlékeznek az egyházról, a végrendeletek sok olyan egyháztörténeti vonatkozású adatot őriznek meg számunkra, melyek településtörténeti szempontból is értékkel bírnak. így pl. Tarczay Tamás 1490-ben kelt végrendeletében 11 templomra és kápolnára hagy pénzt és birtokrészeket.4

Ebből az egyetlen adatból ugyanannyi községnek többnyire patrociniumával megnevezett egyházára kapunk adatokat. Az egyháztörténet által a településtörténetnek nyújtott segítség során szólnunk kell még a dézsinajegyzékekről és azoknak településtörténeti értékéről is. A dézsmajegyzékek a lakosság, illetve a családfők számának a megállapítására rendszerint sokkal bővebb adatokat nyújtanak, mint akár az 1 Iványi B. : Eperjes levéltára (Szeged, 1932), 305, 324, 380, 462. 1. •— U. az: Eperjes magyarsága (1936), 16—17. 1. A többi felvidéki városok nemzetiségi lelkészeire v. ö. Pro Hungaria Superiore (1919), 46, 64, 79—80. 1. 2 Korpona város lt.-a. Számadáskönyvek. 3 A. Helbok : Aufbau einer deutschen Landesgeschichte (Dresden, 1925), 13—14. 1. 4 О. L. Múz. Berzeviczy-lt. 1493.