Századok – 1937
Értekezések - FEKETE NAGY ANTAL: Településtörténet és egyháztörténet 417–431
településtörténet és egyháztörténet. 419 ség, illetőleg a nyitrai püspökség egyházi joghatóságát vitte magával.1 Az egyházmegyék és azok főesperességeinek szélső határai a magból kiindulva a legtöbb esetben még akkor is megmutatják a magyarság terjeszkedésének az irányát, amikor arra egyéb adataink alig vannak. Bár Sáros vármegye területe, az Aba-nemzetség terjeszkedési irányának megfelelően, az egri egyházmegye joghatósága alatt állott, a vármegye északnyugati részében kialakult tarcafői főesperesség a korábbi időben mégis a szepesi prépostság alá tartozott.2 Ha a Tarcafő vidéke megtelepülésének kiinduló pontját keressük, akkor megkapjuk e látszólagos ellentétnek azokát. A Tarcafő vidékének birtokosai a közös eredetű Berzeviczy- és Tarkőy-családok voltak, amelyek őseinek még 1209-ben kapott és később is gyarapított birtokai a Szepességen feküdtek.3 Sárosi birtokaikat kétségtelenül a Szepesség területéről, a szepesi prépostság egyházi joghatósága alá eső területről telepítették, amire a többi analógiák alapján, ha egyéb adataink nem is volnának, elegendő bizonyíték lenne az, hogy az újonnan benépesített területre a szepesi prépostság terjesztette ki fennhatóságát,4 Településtörténeti szempontból igen nagyfontosságú az ősi nemzetségi monostorok fekvésének meghatározása is. Amikor nemzetséget alkotó családaink ősi szállás- vagy adománybirtokaikból kirajzanak, közöttük még sokáig összekötő kapcsot alkotnak az ősi birtokok és méginkább a nemzetiségi monostorok, amelyeknek még évszázadok múlva is jogrészesei maradnak. A messze szétrajzott Aba-nemzetségbeli családok még a XIV. század közepén is megtartották az ősi sári monostort és körülötte fekvő birtokokat.5 Az eredeti nemzetségi monostorok mellett még másodlagosak is keletkeznek, mint az Aba-nemzetség több családra oszló 1 Az esztergomi érsekségnek és a nyitrai püspökségnek is volt a XIV. sz. elején egy-egy nyitrai főesperessége. Minthogy a főesperességek rendszerint a központ után kapták nevüket, korábban a két főesperesség minden valószínűség szerint egyet alkotott és a nyitrai püspökséghez tartozott. V. ö. Ortvay T. : Magyarország egyházi földleírása, I. (1892) 19, 91. s köv. 1. 2 C. Wagner : Diplomatarium comitatus Sarosiensis (Posonii et Cassoviae, 1780), 464—465. 1. 3 Fejér : CD. (= Codex diplomatics) III/l. 76. 1. — О. L. (= Országos Levéltár) Múz. Berzeviczy-lt. 1246, 1274, 1288, 1287. stb. évek. 4 Fejér : CD. IV/3. 313. 1. Szepesi kápt. magánlevéltára. Scrin. 11. f. 1. nr. 12. 5 Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek története, I. (Budapest, 1900) 16, 39—40. 1., ld. még 345, 362. 1. 27*
