Századok – 1937

Értekezések - BÁRCZI GÉZA: A középkori vallon-magyar érintkezésekhez 399–416

bábczi géza. 1348 : egy eredeti oklevél egyebek közt Jean HonroiedePre.it özvegyének adományáról szól ;l az asszony'nővére egy „hallier de Liege" sógornője volt. (A Preit talán ugyanaz a Preit, ahonnan Jean d'Outremeuse családja, a hatalmas de Prez familia származott.)' 1378 : a flandriai gróf, a liège-i püspök, Liège, Huy és Dinant város közt egyrészt, a brabanti herceg és városai közt másrészt meg­kötött egyességről kiállított eredeti oklevélben Dinant képviseletében Colart de Hongherie dinanti polgár és városi tanácsnok szerepel.2 1381 : egy liège-i oklevélben szerepel maistres. Giles le Hongroys, le merchenier (szatócs).3 1385 : a wezereni allodiális kúria ós Xhendremael úrnőjének censuális kúriájától kiadott eredeti francia nyelvű oklevélben sze­repel Wautiers li Hongres alwains (allodium-birtokos) de Weseren.4 (Wezeren a Province de Liège északi határán van, ma flamand, de a nyelvhatáron fekszik, a középkorban 1308 : Wesere Gallico­rum— W alswezeren.)5 Természetesen nagy tévedés volna azt állítani, hogy mind­ézek a 'magyar' vagy 'magyarországi' nevű vallonok, kik között, mint láttuk, nemesek, tekintélyes városi polgárok, fontos tisztségviselők, alkalmi diplomaták is voltak, valóban magyarok. Hiszen Jacques d'Hemricourt, mint említettük, határozottan meg is jegyzi a kiterjedt Hongreaz-családról, hogy ez a Hollongnole-ok leszármazottja, arra pedig semmi bizonyítékunk nincsen, hogy ez a hatalmas hesbaye-i család magyar eredetű lett volna. Másrészt azonban ez az elég nagy számú adat — amilyenhez hasonló valószínűleg még akad, hiszen az itt felsoroltak, Jacques d'Hemricourt-t nem szá­mítva, csupán hat nagy oklevélgyűjteményből vannak merítve (ezeken kívül még hét oklevélgyűjteményt néztem át, amelyekben azonban nem volt használható adat.),6 — okvet­lenül bizonyít annyit, hogy a középkorban, főleg a XIII— XIV. században, igen élénk lehetett az összeköttetés Magyar­ország és Vallonföld között , mert ha ezek a 'magyar' nevűek nem is mind magyarok, kétségtelen, hogy valami közüknek kellett lennie a magyarsághoz vagy Magyarországhoz. Lehet­séges, hogy hosszabb ideig éltek Magyarországon, vagy legalább is többször jártak itt, talán állandó üzleti össze-1 Cart. Val-Benoît, 442—43. 1. 2 Cart, St.-Lambert, IV. 540. 1. 3 Cart. St.-Lambert, IV. 593. 1. 4 Cart. St.-Lambert, IV. 636. 1. 6 Vincent : Les noms de lieu de la Belgique, 33. 1. 6 Ezek: Recueil des chartes de l'Abbaye de Stavelot-Malmédy, p. p. Halkin et Roland, I—II.; Chartes du Chapitre de Ste.­Waudru de Mons, p. p. Devillers I.; Chartes inédites de l'Abbaye d'Orval, p. p. Delescluse; Cartulaire de l'Abbaye de St.-Trond, p. p. Piot, I.; Wilmotte, Rom. XVII. 568. s köv. 1., XVIII. 221. s köv. 1.; Chartes de l'Abbaye-de St.-Hubert,, p. p. Kurth, I.

Next

/
Thumbnails
Contents