Századok – 1937
Értekezések - BÁRCZI GÉZA: A középkori vallon-magyar érintkezésekhez 399–416
a középkori vallon- m ag var érintkezésekhez. 403 XI. századi krónikásnak, Anselmusnakí1 csak egy, esetleg két igen megromlott másolata van meg, ezeken alapszik később Chapeaville (1551—1617) kiadása.2 Ebben az áll, hogy a Reginhard idejében Liège-be csődült idegen nyomorgók ab Orientali pia да jöttek3, holott helyes szövegben ugyané helyen az ex Öccidentali regione kifejezést találjuk.4 Ezt az ab Orientali plaga-t magyarázták 1447-ben úgy, bogy Magyarországot értették rajta. A többi krónikában nincs sehol a legcsekélyebb célzás sem erre az eseményre. A három krónika egybehangzó tanúsága miatt Gobert nem vonja kétségbe, hogy 1447-ben magukat magyarországi vallonoknak mondó emberek érkeztek Liège-be, azonban ezeket az embereket vallonokból, cigányokból, meg mindenféle nációból összeverődött csavargóknak, szélhámosoknak tartja, akik kihasználva az intéző körök hiszékenységét, jól tartatták, ünnepeltették magukat, sőt kicsikartak egy ajánló oklevelet is, hogy annak segítségével más hiszékeny városokat és fejedelmeket is annál könnyebben rászedhessenek. Utal arra, hogy ugyanebben az 1447. esztendőben a namuri városi tanács jóhiszeműsége is áldozatul esett egy csoport cigányokból álló állítólagos egyiptomi társaságnak, akiknek a vezére, János, ,,Kis-Egyiptom grófja" ki is csalt a tanácstól egy pergamenre írt igazoló és ajánló levelet, s két évvel később ugyanezek Péter, „Kis-Egyiptom grófja" és Adorján, „Kis-Egyiptom hercege" vezetése alatt Dinant városától szereztek egy hasonló oklevelet. Ilyen, különféle népek söpredékéből összeverődött bandák egy évszázadon keresztül csalták és lopták széltében-hosszában a vallon területet. Efféle csavargók lehettek, mondja Gobert, ezek az állítólagos magyarok is. Ha Magyarországon voltak vallon telepek, ezek csak későbbiek lehettek. A liège-i Rue Hongrée névnek pedig egészen más eredetet tulajdonít Gobert. A Rue Hongrée a Rue des Foulons-on — a kallósok utcáján — túl eső, a XIV—XV. században még részben beépítetlen terület volt, itt terült el ugyanis a pré St. Barthélémy, tehát rét, szabad térség. Ezen a szabad területen akasztották ki földbevert cölöpökön nyugvó gerendákra a takácsok meg a kallósok szárítás céljából a meghallott vagy megványolt és kimosott szöveteket. A takácsok 1 Mon. Germ. SS. VII. 191. 1. ed. Koepke ; Migne : Patrol, lat, CXXXIX. col. 1070 ss. 2 Gesta pontificum Tongrensium, Trajectensium et Leodiensium (1612) I. 106. s köv. 1. 3 Chapeaville, I. 265. 1. 4 Migne, CXXXIX. col. 1101. 26*
