Századok – 1937

Szemle - Kötzschke; Rudolf: Bildkunde und Landesgeschichte. Ism.: if. Vayer Lajos 387

388 szemle. feldolgozások látnak napvilágot, bizonyságául annak, hogy a német tudományosság, miután felismerte az ábrázolt források általános történelmi jelentőségét, minden erejévél azon van, hogy à mult mulasztásait a jelen és a jövő fokozott tempójú és energiájú munkájával idejekorán helyrehozza. A részletmunkálatok eredményes folytatása csakhamar szükségessé tette az összefoglaló szempontok elméleti és gyakorlati tisztázását. E feladat vázlatos megoldását tűzte maga elé Keyser, amikor művében mindenekelőtt a „képkutatás" fogalmával, történetével, az ábrázolt források tartalom és eredet szerinti felosztásával foglalkozik, majd, meghatározva történeti forrásértéküket, gyűjtésüknek és gyűjteményeik szervezésének módozataihoz ad szempontokat. Tanulmányának, kifejezett szándéka szerint, inkább gyakorlati, mint elméleti értéke van, és így a történelem és művészettörténet határterületén mozgó történeti „képkutatás" elméletének az ábrázolt források művészi és nem művészi jellegével kapcsolatos lényegbevágó problémáját egyáltalán nem érinti. Mindazonáltal a „Bildkunde" tárgyának német alapossággal és pontossággal megfogalmazott definíciója érdemes a szószerinti reprodukálásra : „Die Bildkunde hat die Aufgabe, die Art und die Erforschung der bildlichen Geschichtsquellen darzulegen. Sie beschäftigt sich mit der Stoffsammlung und der Stoffverwertung ; sie fragt nach den Bedingungen und Voraussetzungen, unter denen Bilder als Abbildungen der geschichtlichen Wirklichkeit entstehen können und entstanden sind. Sie untersucht die geistigen Werte, die Ideen und Vorstellungen, die im Geschichtsbilde zum Ausdruck gelangen. Die Bildkunde soll einen Einblick in die Befähigung der einzelnen Zeitalter gewähren, die Mitlebenden und das Miterlebte bildlich zu erfassen und wiederzugeben" és „Die Bildkunde darf deshalb nicht im Stofflichen verlieren, sondern sie muss bestrebt sein, vom Bildstoff aus zur Geschichte des menschlichen Bewusstseins vorzudringen." Élményszerűen érzékelteti az ábrázolt források történeti jeléntőségét, felvetve a kérdést, hogy vájjon milyen lenne a történeti múltról alkotott fogalmunk és szemléletünk, ha egyetlen egy ábrázolt forrás sem maradt volna ránk. Művének említett gyakorlati és módszertani jellegű részeiben a már általunk is tárgyalt kérdéseket praktikus összefoglalásban kapjuk. Kötzschke tanulmánya az általános történelem egy speciális területének, a hely- és népiségtörténetnek szempontjából hangsúlyozza a történeti „képkutatás" jelentőségét. Átfogó látásról tanúskodó szempontjai közül mint a mai germán ideológiára jellemzőt említjük meg, hogy az ábrázolt forrásokkal való intenzív foglalkozásban a „rassische Merkmale" kutatásának lehetőségét is hangsúlyozza. Az idevágó lelkiismeretes részletkutatások eredményességéről tanúskodik Bielz munkája, mely a bel- és külföldi-, köz- és magángyűjteményekben lévő, 1876-ig készült szász képmások alapos, pontos, részletes jegyzékét adja, tizennégy jól sikerült illusztráció kíséretében, melyek mint a lényegesebb és legjellemzőbb típusok keltik életre a jegyzék adatait. Mindenesetre hangsúlyoznunk kell, hogy hasonló esetben minden arckép hasonmásának közlése lenne kívánatos, ha anyagi okok ezt, mint legtöbbször, meg nem akadályoznák. B. műve a történeti ikonográfiái irodalom komoly nyeresége és mint egységes és önmagában zárt ábrázolt forráscsoport publikációja, mintául szolgálhat a magyar történeti „képkutatás" hasonló, előbb-utóbb mégis csak meginduló munkálatai számára. Ifj. Vayer Lajos. A kiadásért felelős : Dr. Domanovszky Sándor.