Századok – 1937
Szemle - Harris; David: A diplomatic history of the Balcan crisis of 1875–1878: the first year. Ism.: Henry Miller Madden 382
382 szemle. ták s az otthonvédelmi törvény sürgetésében egyesek (főleg Széchényi Imre grófra gondolunk) amerikai tapasztalatai mellett a német agrárkrízis idején fellendülő agrárirodalom hatott, elsősorban Meyer Rudolf munkáin keresztül, ki az amerikai krízis okaival és az otthonvédelmi törvénnyel foglalkozott a nyolcvanas évek elején megjelent műveiben. Amennyire használható Sch. kis műve az amerikai események megértésére, annyira sajnálatos, hogy a nyolcvanas évek agrárkrízisének németországi tünetei mellett a védekezési kísérletekről, a törvényhozás eseményeiről s általában a krízis társadalmi hatásairól oly keveset vagy egyáltalában nem szól. A magyar párttörténeti irodalom arról tanúskodik, hogy a krízisnek volt hatása a párttevékenységekre (v. ö. Mérei Gyula munkáját a magyar politikai pártok programmjárói, hol ez az összefüggés többször kiderül), — a német politikai fejlődés szintén hasonló jelenségről tanúskodik. A Brinkmann-növendék ezekről az összefüggésekről bővebben szólhatott volna értekezésében, mely ennek hiányában az agrárkríziseknek tisztán gazdaságeseménytörténeti összeállítása lett. Ifj. Iványi-Grünwald Béla. Harris, David: A diplomatic history of the Balkan crisis of 1875— 1878 : the first year. (Hoover War Library Publications, no. 11.) Stanford University, California. 8°. VIII, 474 1. E műben első részletes tárgyalását kapjuk az 1875-i hercegovinai keresztény lázadásnak, amely a balkáni krízis kitöréséhez vezetett. H. átkutatta Bécs és London levéltárait és olyan hatalmas bizonyító anyagot tár elénk, hogy a történet e komplikált fejezetének csak első évét tudja adni az első kötetben ; további két kötet a berlini kongresszusig fogja tárgyalni az anyagot. Bár ez események az európai rivalitások fejlődésére a Balkánon hatalmas befolyással voltak, mindeddig nélkülöztük tudományos feldolgozásukat ; nagyrészt egykorú tudósításokra voltunk utalva, melyek telve voltak törökgyűlölettel és a konstantinápolyi orosz befolyás félelmével. 1878 után csökkent az érdeklődés a Balkán iránt, Európa figyelme a nyugat-európai és a tengerentúli fontosabb események felé fordult ; csak újabban került ismét előtérbe az 1875—1878-i balkáni krízis kérdése, amióta észrevették kapcsolatait a világháború előzményeivel. A különböző levéltárak hozzáférhetők lettek és gazdag anyaguk lehetővé tette e három lázas év történetének szilárd alapokon nyugvó megbízható megírását. H. az eseményeket egyes kérdéscsoportokon belül tárgyalja időrendben : például azok az események, melyek a jelentős 1875 dec. 24-i Andrássy-jegyzék kiadásához vezettek, nem a kronológia véletlen egymásutánjában tárulnak elénk, hanem Ignatiev tábornok, a konstantinápolyi követ, fondorlatainak és Andrássy gróf ellentétes szándékainak erőjátékában. Az első fejezetet a bosznia-hercegovinai lázadás okainak logikus taglalása tölti ki, ezt követi a különböző követek közbelépése Konstantinápolyban. E ponton szerző a szükséghez képest fölhasználja Sir Henry Elliotnak, Anglia konstantinápolyi követének Earl Derbyhez, az akkori külügyminiszterhez intézett levelezését, melyből világosság derül Ignatievnek, a szláv érdekek törökországi fáradhatatlan képviselőjének intrikáira. Fontos forrás gr. Zichy Ferencnek, Ausztria-Magyarország konstantinápolyi követének levelezése is, bár iratai az olvasóban azt az érzést keltik, hogy Zichy a monarchia ügyét nem a legmegfelelőbben szolgálta, mert hatalmas mértékben állt a ravasz Ignatiev befolyása alatt. A szerző egy rövid részt szentel annak, hogy a monarchia egyes részei milyen álláspontra helyezkedtek a lázadással szemben ; itt